10.fejezet

A tegnapi nap után teltek-múltak a napok, de Donghae-ről semmi hír. Nem írt és nem is hívott. Tudtam, hogy ő sem másabb, mint a többi srác. Mikor eltelt a „szabad hetem” , másnap boldogan mentem vissza dolgozni. Reggel, mint mindig megvettem Mr. Lee kávéját és az én kis muffinomat, majd bementem a céghez. Felmentem és bementem az irodába, ott vártam Mr. Lee-t.
-Seukie! Jó reggelt. Hogy telt a szünet? –kérdezte mosolyogva.
-Köszönöm nagyon jól. Újult erővel jöttem dolgozni megint.
-Na ennek felettébb örülök.
-Szóval megyek is és csinálom ami vár. –mondtam és indulni készültem, mikor Mr. Lee szólt.
-Seukie ne menj még ki! –mondta.
-Valami baj van Mr. Lee? Ki akar rugni? Mert ha igen akkor essünk túl rajta.
-Dehogy akarlak kirugni Seukie. Ez meg se forduljon a fejedben. Te vagy a jobb kezem. Eszembe se jutna kirugni téged. Ez valami más. Nem munkával kapcsolatos. Arra gondoltam, mivel már olyan mintha a lányom lennél....
-Igen?
-Ááá Donghae. Na így szerettem volna elmondani, hogy mindenki itt van. Szóval mivel Seukie, olyan mintha már a lányom lennél, arra gondoltam mi lenne ha te szerveznéd az esküvőt. –mondta boldogan.
-Esküvőt? Milyen esküvőt? –kérdeztem izgatottan.
-A Donghae és Tiffany esküvőjét.
-Donghae és Tiffany? Ki az a Tiffany?
-Seukie ne legyél már udvariatlan. Tiffany ott áll mögötted. Ő Donghae mennyasszonya. –mutatott Mr. Lee a Donghae mellett álló igen szép lányra. –Nem kellene semmit sem csinálnod csak az esküvőjüket szervezned, persze ugyanúgy megkapnád a fizetésed. Na mit szólsz hozzá? –kérdezte még mindig mosolyogva Mr. Lee.
-Én.... –mondtam, de elállt a lélegzetem és könnyeimmel küszködtem, majd ránéztem Donghae-ra és nem bírtam tovább. Kiszaladtam az irodából és a könnyeim akkor már patakokban folytak ki a szememből. Bementem az iroda melletti üres tárgyalóterembe és csak sírtam.

9.fejezet

Útközben Donghae hívott, hogy közölje a kávézóval szembeni bárban vár, így hát egyből oda mentem. Mikor bementem körbenéztem és láttam, hogy a sarokban lévő asztalnál ott ül Donghae, így hát odamentem.
-Szia, hát megjöttél? –kérdezte Donghae és segített levenni a kabátot, majd kihúzta nekem a széket.
-Aha, de mi ez az este most? Miért pont engem hívtál? Miért nem bulizol? Vagy miért nem randizol egy csajjal? –kérdeztem.
-Ne kérdezz már ennyit, azért nem randizgatok mással, meg azért nem hívtam mást, mert most nem mással akartam lenni, hanem veled.
-Velem? Miért pont velem?
-Miért olyan fontos most ez neked, hogy miért pont veled? Mert most veled akartam.
-Jaa. Most velem akartál. Holnap már akkor mással akarsz vagy mi? Most csak azért hívtál el, hogy megfektess és legyen még egy csaj a trófeáid között? Mégis mit gondoltál? –kérdeztem és már készültem indulni.
-Nem. Miért kell minden szavamat kiforgatnod? Miért nem hiszed el azt amit mondok? Miért kell tovább bonyolítani egy egyszerű kis dolgot? –kérdezte.
-Azért Donghae, mert te nem az őszinteségedről vagy híres. Legalább is nálam nem és számomra amit mondtál nem volt egyértelmű. –mondtam, miközben felöltöztem.
-Akkor miről vagyok híres Seukie mondd már meg nekem. –kérdezte kérdően Donghae.
-Nem tudom Donghae, de nem is érdekel. –mondtam és elindultam haza, Donghae pedig utánam.
-Seukie!....Seukie várj már, kérlek! –kiabálta, majd megfogta a kezem és maga felé húzott.
-Figyelj Donghae! Szerintem felejtsük el ezt a találkozót és ezt az egészet, rendben? Én hazamegyek, ahogy te is és elfelejtjük ezt az egészet.
-De én nem akarom. Nem akarom, hogy hazamenj és elfelejtsük ezt az egészet. Veled akarok lenni. –magyarázkodott.
-De miért Donghae? Miért?
-Mert....
-Látod, hagyjuk az egészet. Hazamentem. –mondtam, majd hátat fordítottam és elindultam haza. Donghae megfogta a kezem és magához húzott. Megfogta a derekamat és megcsókolt, mire ellöktem magamtól és adtam egy nagy pofont neki. Donghae lehajtott fejjel fogta arcát és mikor rámnézett megláttam vérző száját. –Jesszusom jól vagy? Én nem is tudom mi ütött belém. –mondtam és magam felé fordítottam a fejét, hogy meg tudjam nézni a száját.
-Látom előszeretettel pofozod fel akik, közelednének feléd. –mondta.
-Én nem.... Jesszus annyira sajnálom. Tessék itt egy zsebkendő. Tedd a szádra, mert egy kicsit vérzik. –mondtam, majd odaadtam a zsebkendőt.
-Köszönöm. –mondta, majd elvette és a szájára rakta. Percek teltek el és csak meredtünk egymásra.
-Hadd nézzem. –mondtam és elvettem a kezét a szája elől. A fény felé fordítottam a fejét, hogy jobban lássam a száját. Bűntudatom volt amiatt, amit az előbb csináltam. Belegondoltam, hogy ezek az ajkak még pár perccel ezelőtt az enyémet csókolták volna és elfogott a szomorúság. –Már nem vérzik annyira. –mondtam.
-Biztos? –kérdezte.
-Igen már nem annyira. Remélem elmúlik hamar és nem lesz csúnya. –mondtam aggódva.
-Én is nagyon remélem. Haragszol még rám? –kérdezte és a szemembe nézett.
-Dehogy haragszom. Inkább te ne haragudj. –mondtam.
-Én nem haragszom rád. –mondta. Ezek után az este boldogan telt. Nem mentünk már vissza a bárba, hanem sétáltunk egyet, majd hazakísért, miközben végig beszélgettünk. –Nem is meséltél még a szüleidről. –mondta Donghae.
-Nem szeretek róluk beszélni. És nem is nagyon szoktam csak, akik igazán közel állnak hozzám azok tudják. Egyébként, még egészen kicsi voltam mikor meghaltak. Azt mondták a nagyszüleim, hogy épp sétáltunk, mikor egy részeg soffőr felhajtott a járdára és elütött minket. A szüleim, amint meglátták ellöktek a kocsi elől, viszont őket elütötte és belehaltak a sérüléseikbe. Nekem nem lett komoly bajom, csak beütöttem a fejem. Innentől kezdve a nagyszüleim neveltek fel, viszont már ők sem élnek. –mondtam elszomorodva.
-Sajnálom. –mondta Donghae együttérezve. Nagyon sokat beszélgettünk Donghae-val. Kiderült, hogy ő már nem is él otthon a szüleivel, hanem egy külön házba költözött, ahogy a báttya is. Beszélgetés közben, Donghae társaságában szó szerint repült az idő. Csak azon kaptam magam, hogy már haza is értünk.
-Hát itthon is lennék. –mondtam a házra nézve.
-Oh máris?! –mondta.
-Hát igen és tényleg nagyon sajnálom azt a pofont. –mondtam sajnálkozva.
-Már mondtam, hogy semmi baj. Így utólag visszagondolva én voltam a barom. Ne hibáztasd magad. –nyugatott Donghae.
-Hát jó. Remélem hamar meggyógyul.
-Hát ki tudja.... –húzta el a száját, majd ránéztem sebes szájára és nagyon lassan felé hajoltam, majd adtam egy hosszú puszit rá.
-Remélem ettől hamarabb meggyógyul. –mondtam mosolyogva és a számba haraptam.
-Ettől nem, de ettől biztos. –mondta, majd két kezét az arcomra rakta és hosszasan megcsókolt. Nagyon gyengéden és szenvedélyesen csókolt, majd a végén még nyomott egy hosszú puszit a számra. A csók után csak áltunk és meredtünk egymásra, majd Donghae telefon csörgése zavarta meg ezt a kellemes pillanatot. –Igen? Rendben azonnal megyek. –mondta, majd lerakta a telefont.
-Ki volt az? –kérdeztem.
-Apám hívott. Most haza kell mennem, azt mondta sürgős. Szóval....
-Menj csak. Köszönöm ezt a szép estét. –mondtam mosolyogva.
-Én köszönöm neked, hogy veled tölthettem. Őszintén mondom, hogy egyik lánnyal sem éreztem ilyen jól magam, mint most veled.
-Köszönöm. Ezt most vehetem bóknak?
-Hát igen. Ezt csak annak veheted, de ne haragudj nekem tényleg mennem kell. –mondta.
-Jó rendben. –mondtam, majd hosszasan magához ölelt és hazament én pedig bementem és bedőltem az ágyba.

8.fejezet

Hosszú hónapok után megkaptam első szabadnapomat vagy pontosan szabad hetemet. Kiélveztem minden egyes percét és elmentem vásárolni. Beültem a kedvenc kávézómba, megittam egy jó nagy pohár jegeskávét és megettem egy nagy csokis-banános muffint. Épp elmerültem gondolataimban, mikor egy ismerős hang kizökkentett.
-Leülhetek?
-Donghae! Persze gyere csak. Már itt sem hagysz békén? –kérdeztem viccelve.
-Haha. Nagyon vicces. Na élvezed a szabadnapodat?
-Hát hogy ne élvezném. Sok idő után kaptam egy kis pihenőt.
-És hogy fogod kibírni egy hétig nélkülem? –kérdezte viccelődve.
-Nélküled? Ne aggódj eddig is meg voltam nélküled. –mondtam kekeckedve.
-Ez most gonosz volt. –húzta fel az orrát.
-Na jó nem, hiányzol nagyon persze.
-Csak mertél volna mást mondani. –mondta mosolyogva.
-Na és te? Hogy-hogy itt vagy? Neked nem fent kellene lenni? –kérdeztem.
-Már végeztem. Jut eszembe. Mit csinálsz este? –kérdezte. Hirtelen elállt a lélegzetem és azt se tudtam hol vagyok. Csípjen meg valaki, mert különben nem hiszem el, hogy ez tényleg megtörténik. Már nagyon régóta nem randiztam és most Donghae elhívott valahová. El sem hiszem.
-Hogy mit csinálok?
-Igen. Tudod arra gondoltam beülhetnénk valahová, egyben meg is köszönném a múltkorit neked.
-Hát én nem.... szóval szabad vagyok. Mármint este. Nem terveztem semmit.
-Akkor 7kor találkozunk itt a kávézó előtt. Ez jó neked?
-Persze. Nekem igen. –mondtam még mindig összezavarodva.
-Akkor itt 7kor. Én viszont rohanok, mert el kell intéznem valamit.
-Rendben. –mondtam bólogatva.
-Akkor este. Szia. –mondta Donghae mosolyogva, majd elindult és mindvégig hátrafelé nézett és neki ment egy széknek. Zavarában megvakarta a fejét, mosolygott egyet és elment. Pár perc múlva, mikor már felfogtam, hogy mi is történt fizettem és hazarohantam készülődni. Még jó hogy voltam vásárolni és vettem egy kis aranyos ruhát. Gyorsan lefürödtem, felkentem egy nagyon minimális sminket, felöltöztem és mivel már ott járt az idő elindultam a kávézóhoz.

7.fejezet

Az elkövetkező hetek gyorsan és nyugisan teltek. Mr. Lee meg volt velem elégedve már-már a lányának tekintett, jelentette ki egyszer, mikor épp bevittem neki a papírokat. Onnantól kezdve megszűnt a Ms. Seuk vagy Seuk kisasszony név és csak Seukie-nak hívott. Donghae-val is jó baráti kapcsolatunk volt, viszont az egyik nap teljesen megváltoztatta az életem. Épp az íróasztalomnál ültem, mikor egyszer csak Donghae kirontott Mr. Lee irodájából. Elég feldúltnak tűnt, majd Mr. Lee is kijött és megálltak az asztalomnál.
-Seukie, válaszolj nekem őszintén. Azt mondta Donghae, hogy te láttad, hogy tegnap estig itt dolgozott bent. Így volt? –kérdezte és az arcomat fürkészte, válasz után kutatva.
-Igen. Itt volt bent. –mondtam és ránéztem Donghae-ra.
-Biztos Seukie? Ezt nem csak azért mondod, hogy védd ennek a haszontalannak a hátát?
-Biztos. 100% hogy bent volt.
-Rendben. Elhiszem ha te mondod. Tudom, hogy te sosem hazudnál nekem, hisz olyan vagy mintha a lányom lennél. –mondta és megsimogatta a vállamat, majd visszament az irodába. Donghae pedig indulni készült, de megfogtam a kezét és behúztam egy üres tárgyalóterembe.
-Elmagyaráznád, hogy mégis mi a fene volt ez? –kérdeztem értetlenül.
-Ohh nagyon szépen köszönöm, hogy falaztál nekem. –mondta hálálkodva.
-Ennyi?
-Miért mit szeretnél még? Mit vársz? Lábat nem fogok csókolni. Az kizárt dolog. –mondta.
-Nem is azt kértem, de elmondhatnád, hogy mi volt ez és hogy engem miért kevertél bele?
-Hát jó elmondom, de ha tovább adod....Tegnap bulizni voltam és egy cseppet berugtam. Jó talán nem egy cseppet és egy csajnál ébredtem. Apám ezt egyből észre is vette, hogy nem vagyok otthon. Reggel behívott és kérdezte hol voltam, mire én azt kamuztam, hogy itt bent és ezt te is tudod bizonyítani, hisz láttad, itt voltam bent. –mondta Donghae, mire az én reakcióm csak egy nagy pofon volt az arcán. Donghae arcáról olvasható volt a meglepettség. –Ezt most miért kaptam? –kérdezte értetlenül.
-Hogy miért kaptad? Szerinted? Megkaphatod a másik felét is. Miért kell engem ilyen hülyeségekbe belekeverni? Mellesleg egy csaj miatt? Egy csaj miatt kockáztattam a a kapcsolatomat apáddal és egyben a főnökömmel? Donghae neked teljesen elmentek otthonról. Térj már észhez és nőjj már fel végre kérlek. Most az lenne a helyes, ha bemennék az apádhoz és elmondanám a teljesen igazságot.
-Ezt nem teheted. Azzal nem csak nekem tennél keresztbe, hanem magadnak is, hiszen kiderülne, hogy kamuztál.
-Megvárnád míg befejezem? Azt akartam mondani, hogy ez lenne a helyes, de nem fogom elmondani. Most az egyszer. Legközelebb viszont ne hogy azt hidd, hogy kamuzok, majd neked és mégegyszer bele ne merjél keverni ilyen hülyeségbe, megértetted? –kérdeztem Donghae-től, aki szemmel láthatóan, majd kiugrott a bőréből az örömtől és megkönnyebüléstől.
-Ígérem nem keverlek bele többet ilyenbe, esküszöm és nagyon köszönöm Seukie. –mondta Donghae és nyomott egy nagy puszit az arcomra.
-Szi....szi....szivesen. –mondtam dadogva.
-Én megyek is van néhány elintézni valóm. –mondta Donghae, majd elszáguldott én pedig visszamentem és folytattam a munkám.

6.fejezet

Percek elteltével megint valaki rázogatására keltem.
-Igen?
-Ms. Seuk! Megtudhatnám miért alszik itt bent? –kérdezte Mr. Lee.
-Én nem alszok csak.... Atyaég már reggel van. Így elaludtam?
-Igen. Hol a kávém?
-Még nincsen.
-Még nincsen? Mi az hogy nincsen? Ne nézegessen akkor, hanem hozzon egyet. –mondta.
-Igen, máris hozom. –mondtam, majd felpattantam és lementem a kis kávézóba kávét venni Mr. Lee-nek, majd felmentem és bevittem neki. –Tessék. –mondtam és letettem az asztalára.
-Köszönöm Ms. Seuk és ne haragudjon, hogy az előbb úgy felemeltem a hangom magára, csak nagyon feszült voltam, de miután megláttam az asztalán, hogy minden papír kész van és szépen, rendben meg vannak csinálva a kartonok, megenyhült a szívem. Még csak pár napja dolgozik itt nálam, de máris tökéletesen meg vagyok elégedve magával. –mondta boldogan. Mi történt vele? Merült fel bennem a kérdés. Ez az ember teljesen más mint a 10 perccel ezelőtti. Mintha kicserélték volna. Mi mindenre képes egy kávé.
-Köszönöm Mr. Lee. Igyekszem. –mondtam mosolyogva. –De most elnézését kérem én mennék, hisz van még egy kis dolgom.
-Rendben menjen csak. –válaszolta, majd meghajoltam és kimentem. Leültem az asztalomhoz és csak meredtem magam elé miközben az előbb elhanzottak jártak a fejemben.
-Hahó. Donghae hívja Seukie-t a földről. Hallasz?
-Hogy mit mondtál?
-Itt vagy?
-Persze. Hol máshol lennék?
-Hát én azt nem tudom. Nem nekem kell tudni. Hallottam apám ki van borulva rád.
-Miért is?
-Mert bent aludtál és nem volt reggel kávéja. –mondta nevetve.
-De csak volt. Már nem mérges, hisz meglátta az egész esti munkámat.
-Mit? Egy nyálfoltot az egyik papíron? –kérdezte még mindig nevetve.
-Haha. Nem. Egész este dolgoztam és hoztam neki kávét is. –mondtam mosolyogva.
-Így már érthető, de én megyek nem is zavarok. –mondta.
-Rendben. –mondtam és el is ment.

5.fejezet

Másnap reggel mikor felkeltem, készítettem egy gyors reggelit, megreggeliztem, felöltöztem, elkészültem és elindultam a céghez. A céggel szemben volt egy aranyos kis kávézó, ahol minden reggel friss és mennyei illatú muffinok, croissanok és más és más finomabbnál-finomabb sütemények sültek. Minden reggel munkába menet előtt bementem és megvettem Mr. Lee kávéját, mert nagyon szereti az ottani kávét és minden reggel vettem egy csokoládés-banános muffint. Nem tudtam betelni vele, hisz annyira finom volt, így mikor csak tehettem vettem egyet magamnak. Miután végeztem a kávézóban, bementem a céghez és vártam az irodában Mr. Lee-t. Mint minden reggel 8-ra be is ért. Odaadtam a szokásos kávéját és megbeszéltük az aznapi programokat, majd leültem az asztalomhoz és elkezdtem a kiadott munkát. Munka közben Mr. Lee fia jött oda hozzám.
-A tegnapit nem fejeztük be. –mondta és felém hajolt.
-Már megint te? Mondd csak, nincs jobb dolgod, mint engem cseszegetni? Még csak reggel van. Most jöttem be dolgozni, ahogy szerintem te is, szóval menj és végezd a dolgodat, légyszives. –mondtam és ránéztem.
-Igen már megint én. És van dolgom, azt is mindjárt megyek és elvégzem csak megakartam beszélni ezt a tegnapit.
-Szerintem nincs mit megbeszélni. –mondtam és kimentem a közös kis konyhába, ő pedig utánam.
-Szerintem meg van. Mit akartál mondani még mielőtt apám megjelent volna? –kérdezte kíváncsiskodva.
-Hogy mit? Semmit. Nem tudom miről beszélsz.
-Mondtam, hogy igen flörtölök a bent dolgozó csinos lányokkal, de ez nem tarozik rád, mire te azt mondtad, hogy „Nem is érdekel. Csak akkor....” és befejezted, mert apám kijött az irodából.
-Nem akartam mondani semmit.
-Nekem nem úgy tűnt. Na mondd hát, mit akartál mondani.
-Csak annyit akartam, hogy legalább nem előttem csinálnád. –mondtam és ránéztem.
-Miért? Csak nem zavar? Féltékeny vagy? –kérdezte incselkedve.
-Hogy mi? Féltékeny? Nem csak szerintem gusztustalan, amit csinálsz. –mondtam és öntöttem egy csésze kávét, majd inni kezdtem.
-Gusztustalan? Miért lenne az? Nem csinálok semmit.
-Tényleg nem, csak vihorászol a csajokkal meg bújsz oda hozzájuk, szinte már majdnem letepered őket az asztalon. Csak füttyentesz és már ugranak is az öledbe meg az ágyadba igaz?
-Az ágyamba? Te miről beszélsz? Én nem olyan vagyok.
-Nem úgy látszik Mr. Apuci fia vagyok és nekem mindent szabad és minden meg van engedve.
-Te beszélsz? Ms. Seuk vagyok a főnök kedvence és csicskája, akinek semmi magas végzettsége és csak úgy itt dolgozik. Örülj hogy fel lettél véve ide. Ki tudja honnan jöttél, hogy meglopd apámat. –mondta. Erre a mondatára és azokat amiket mondott, annyira ideges lettem, hogy az arcába öntöttem a csészében lévő kávét, majd visszamentem az asztalomhoz végezni a munkámat. Idő közben Mr. Lee jött ki az irodából, viszont vissza már Donghae-val ment. Pár perc múlva Mr. Lee jött oda az asztalomhoz.
-Ms. Seuk az a fontos irat, amit szerettem volna készen van már?
-Még nincs Mr. Lee.
-Nem baj, nekem el kell mennem egy fontos találkozóm van az egyik ügyféllel. Ha készen van vigye már be legyenszives az irodámba és rakja már le az asztalomra. –mondta.
-Rendben Mr. Lee. –mondtam, majd elment és megcsináltam azt a nagyon fontos iratot, ami egy szerződés volt. Mikor kész volt, felálltam és bementem az irodába, de meglepő látvány fogadott. Mr. Lee fia éppen inget cserélt az előző kis incidensünk után.
-Elnézést! –mondtam, majd kimentem és becsuktam az ajtót. Megálltam az ajtó előtt és csak vártam, majd pár perc múlva bekopogtam. –Bejöhetek? –kérdeztem.
-Öööm igen, persze. –mondta és benyitottam.
-Sajnálom az előzőt, én nem tudtam, hogy öltözik meg, hogy bent van. Csak behoztem az iratot, amit az apja kért. –mondtam és letettem az asztalra.
-Már nem öltöztem. Míg apám nincs itt, addig én felügyelem a dolgokat azért vagyok bent.
-Áá értem.... Hát akkor én mennék is még sok a dolgom. –mondtam és elindultam kifelé.
-Seuk kisasszony. –szólt utánam.
-Csak Seukie. Hívjon csak Seukie-nak. –mondtam miközben felé fordultam.
-Rendben és te se magázz kérlek. Donghae vagyok.
-Rendben Donghae. –mondtam.
-Én csak.... szeretnék bocsánatot kérni az előzőek miatt. –mondta sajnálkozva. –Nem úgy gondoltam. Nagyon csúnya és alaptalan dolgokat mondtam rólad, ami biztosan nem is igaz. Sajnálom. –mondta és odajött hozzám.
-Rendben. Semmi baj. Én is szeretnék elnézést kérni azokért, amiket mondtam. Én sem gondoltam komolyan, amiket mondtam csak haragomban kicsúszott a számból. Sajnálom én is. –mondtam.
-Semmi baj. Mostmár 1-1.
-Így igaz. Viszont nekem vissza kell mennem, mert még sok dolgom van. –mondtam és indulni kezdtem.
-Rendben, majd azért szólok apámnak, hogy ne dolgoztasson halálra. –mondta viccelődve, én pedig kimentem és folytattam a munkámat. Mint tegnap ma is késő estig bent voltam a cégnél annyi munkám volt. Ez a késő estig való dolgozás teljesen kifáraszt, ami meg is látszik rajtam, hisz elaludtam a sok irat felett. Csak egy hangra ébredtem fel és hogy rázogatnak.
-Seukie!....Seukie! Kelj fel. –mondta Mr. Chow.
-Igen? Valami baj van? Én nem aludtam csak kicsit pihentettem a szemem. –mondtam gyorsan felegyenesedve.
-Hát persze. Én pedig híres énekes vagyok. Miért alszik itt és nem otthon? –kérdezte.
-Mert sok a dolgom és nem aludhatok.
-Mr. Lee agyonhajszolja magát. Miért nem mondja meg neki, hogy vegyen vissza egy kicsit a lendületből?
-Mert nem mondom. Meg szeretnék felelni és minnél tovább itt maradni. Ezzel csak azt érném el, hogy kirúg.
-Hát rendben, te tudod Seukie. Te tudod. –mondta, majd tovább állt, én pedig folytattam a munkámat.

4. fejezet

Reggel a telefonom sikeresen nem keltett, így 8kor estem be a céghez.
-Ms. Seuk tudja mennyi az idő? –kérdezte Mr. Lee, mikor beestem az irodájába.
-Igen és nagyon sajnálom. Többet nem fordul elő csak.... –magyarázkodtam, de Mr. Lee a szavamba vágott.
-Semmi csak. Nem érdekel. Aztán ilyen mégegyszer elő ne forduljon. –mondta.
-Igen. Nem fordul elő többet ígérem. –mondtam boldogan, majd kimentem leültem az ajtóhoz rakott íróasztalhoz és elkezdtem a munkámat. Időközben Mr. Lee fia jött az asztalhoz, akit nem vettem észre annyira bele voltam merülve a munkába.
-Hát te idegen? Apám már munkába is állított? –kérdezte és rátámaszkodott az asztalra.
-Igen. Én legalább végzem a munkámat nem úgy, mint egyesek. –mondtam gúnyos mosollyal az arcomon és visszatemetkeztem a munkába.
-Én is végzem. Ne hogy azt hidd, hogy csak tengek-lengek a cégnél. –mondta.
-Hát én nem úgy veszem észre. –mondtam és kihúztam ránehézkedett kezei alól a papírokat.
-Te már csak tudod. Ma vagy itt először.
-Így igaz nem tudom, de mióta itt vagyok csak a csinos munkatársaid körül sertepertélsz, szóval máskor te se csinálsz hasznos munkát, csak azt, amit most is látok. És légyszíves, hagyj, nekem dolgoznom kell. –mondtam célozgatva.
-Ez nem igaz. –mondta tiltakozva.
-Nem igaz? Attól, hogy bele vagyok merülve a munkámba, attól még látom mi folyik körülöttem. –mondtam.
-Nem flörtölök velük....Jó talán igen, de ez amúgy sem tartozik rád.
-Nem is érdekel. Csak akkor....
-Donghae. Te mit csinálsz itt már megint? Miért zaklatod állandóan a titkárnőmet? Nincs munkád? Ha már elvégezted, akkor ne tartsd fel Seuk kisasszonyt légyszíves. –mondta Mr. Lee az irodájából kilépve.
-Rendben. Eszembe se jutott feltartani a hölgyet már megyek is. –mondta mosolyogva, majd elment és én folytattam a munkámat. Késő estig bent voltam, annyi munkám volt. Már csak én voltam bent. Miután végeztem leoltottam a villanyokat és elindultam haza. Már a bejáratnál jártam, mikor az őr kedvesen odaszólt.
-Már a legelső nap ilyen sokáig bent kisasszony? –kérdezte.
-Muszáj volt Mr. Chow. –mondtam és megálltam beszélgetni. Mr. Chow öreg, talán 50 vagy 60 éves körüli lehetett. Ő volt a cég biztonsági és egyben éjjeli őre már a kezdetek óta. Nagyon kedves, figyelmes, aranyos és jókedvű öregúr volt.
-Azt hittem már mindenki hazament. –mondta.
-Hát én még bent voltam, volt egy kis dolgom.
-Holnap is ilyen sokáig lesz bent Ms. Seuk? –kérdezte.
-Hívjon csak Seukie-nak. A Ms. Seuk nagyon komoly és nem szeretem. –mondtam mosolyogva.
-Rendben Seukie. –mondta mosolyogva.
-Én viszont megyek ha nem haragszik, már későre jár és fáradt vagyok.
-Rendben. Menj csak. Vigyázz magadra, hisz sötét van már és késő. –mondta aggódva.
-Rendben és Jóéjt! –mondtam fülig érő mosollyal és elindultam az ajtó felé.
-Jóéjt Seukie. –mondta.

3. fejezet

Másnap mikor felkeltem gyorsan megreggeliztem, felöltöztem és elindultam a céghez. Mikor odaértem megkérdeztem hol találom az igazgató irodáját. Miután útba igazítottak felmentem az irodához, bekopogtam, majd benyitottam. Meglepetten láttam az asztalnál ülő férfit.
-Te? –kérdeztem meglepődve.
-Valami baj van? –kérdezte.
-Ööm nincs semmi. –húztam el a számat, de nem mondtam semmit.
-Mi már találkoztunk valahol esetleg? Nagyon ismerős vagy valahonnan. –mondta és törni kezdte a fejét.
-Nem hiszem.
-De már találkoztunk. Méghozzá itt a cégnél. Ugye? Jól emlékszem, bunkó. –mondta kekeckedve.
-Szerintem összetéveszt valakivel uram. –mondtam zavaromban és lehajtottam a fejem. Még csak most vettek fel, de már legelső nap ki is rúgnak, hisz beszóltam a főnöknek. Fantasztikus.
-Nem, nem hiszem. –mondta mosolyogva.
-Donghae, te mit csinálsz a irodámban? –kérdezte egy másik férfi, aki épp bejött.
-Apa, én csak szerettem volna veled beszélni. –mondta az a Donghae nevű srác és felpattant a székből.
-Ne most Donghae. Majd megbeszéljük. Most sok dolgom van. –mondta és a széke felé vette az irányt.
-Rendben, akkor nem is zavarlak, majd otthon megbeszéljük. –mondta és kiment. Miközben kifelé tartott elsuhant mellettem és végig nézett én pedig csak mosolyogtam rajta.
-Elnézést Ms. Seuk kisasszony, hogy így megvárattam, csak akadt egy kis dolgom. Bemutatkoznék. Mr. Lee vagyok. A főnöke és egyben az igazgató. –mondta és meghajolt.
-Én azt hittem....
-Jaj nem. Ő csak a fiam Donghae. Foglaljon helyet. –mondta és mutatott az előtte lévő székre, majd leültem. Megbeszéltük, hogy holnap ha gondolom kezdhetek is. Reggel 8ra az irodában kell várnom Mr. Lee-t és mire beér elkell készítenem a napi beosztását. Ezek mellett nekem kell intéznem, hogy minden reggel legyen kávéja a cég melletti pékségből. Nekem kell intéznem még az ügyfél és telefon fogadását és még sorolhatnám. Elmondta még a fontosabb szabályokat és végeztünk. Megbeszéltük akkor, hogy holnap reggel 8ra bent vagyok, majd hazamentem és vacsorát készítettem. Megvacsoráztam, lefürödtem és hamar ágyba bújtam.

2.fejezet

Kezdem is a legelején. Mint mindig éltem az én kis boldog életemet, viszont egy nap mindent megváltoztatott. Ezt nem is tudom eldönteni, hogy jó vagy rossz irányba vonult-e. Szóval vissza a történetre. Éltem az életemet és minden nap meghallgatásokra jártam, hogy találjak egy jól kereső munkát, viszont ez az én, helyzetemben elég nehéz volt. Egy nap mikor lementem a piacra vásárolni fél füllel elcsíptem egy beszélgetést, miszerint egy jól menő céghez titkárt keresnek. Elmondta az éppen pletykáló nő a másiknak, hogy elküldte a fiát próbáljon szerencsét, hisz elég jó fizetést kap ez után. Ezt hallván mindent kifizettem ami nálam volt és haza szaladtam, hogy utána is nézzek ennek a munkának. Egy fél napi keresgélés után meg is találtam a hirdetést, miszerint tényleg keresnek egy embert egy céghez. Jól fizet és a meghallgatás reggelenként szokott lenni. Másnap fel is vettem a kosztümömet, megfogtam az önéletrajzomat és elindultam a céghez. Mikor odaértem csodálkozva néztem fel a hatalmas épületre. Már nyitottam volna befelé, mikor egy srác telefonálás közepette bevágott elém és bement.
-Héé....Bunkó! –mondtam neki mérgesen, amit szemmel láthatóan észrevett. Szétnéztem jön-e még valaki – aki bevágna még elém – vagy mehetek-e. Mivel nem jött senki benyitottam és a recepcióhoz mentem. Elmondtam a recepciónál álló nőnek, hogy meghallgatásra jöttem. Miután nagyon kedvesen útba igazított elindultam a meghallgatás helyszínére. Ahogy mondta végig mentem a folyosón és elfordultam jobbra, majd megláttam a nagy tömeget. Mindenki arra várt, hogy behívják, ahogy én is. 3 óra várakozás után sorra is kerültem. Nagyon meg voltam ijedve, pedig már nem az első meghallgatásom. Viszont mintha ez most mégis másabb lenne. Bementem, meghajoltam, leültem és csak akkor válaszoltam ha kérdeztek. Idegességemben nem tudtam mást csinálni csak harapdáltam a számat és gyűrkéltem az ujjaimat, mikor felém fordult egy komoly férfi és feltette az első kérdést.
-Kim Seuk Hye, ha jól tudom igaz? –kérdezte.
-Igen. –feleltem.
-Elkérhetem az önéletrajzát és a papírjait? –kérdezte, majd kezét felém nyújtotta.
-Persze. –mondtam és odaadtam. A férfi jó pár percig nézegette és tanulmányozta a papírjaimat, majd megszólalt.
-Ahogy látom, nincs magasabb végzettsége.
-Igen, így igaz.
-Tudja mi nagyon művelt és szorgalmasan, keményen dolgozó embereket veszünk fel. Ugye tisztában van vele, hogy mivel nincsen magasabb végzettsége ön hátránnyal indul a többiekkel szemben?
-Igen tudom, de én szerintem attól, hogy nincs valakinek magas végzettsége, attól végezheti jól és keményen a munkáját. És én ilyen embernek tartom magam. –mondtam határozottan. A férfi meglepetten nézett, majd sugott valamit a mellette ülő másik férfinak. Végem. Itt mindent elszúrtam. Sose tudom befogni a számat.
-Jó köszönjük. Majd értesítjük. –mondta a férfi és az ajtó felé intett.
-Köszönöm. –mondtam, majd felálltam, meghajoltam és kimentem. Szomorúan kibattyogtam az épületből és hazasétáltam. Egy hét múlva kaptam egy hívást, miszerint enyém az állás és a holnapi nap folyamán jelenjek meg az igazgatónál, hogy megbeszéljük a részleteket. Miután leraktam a telefont örömömben ugrálni és táncolni kezdtem.

1.fejezet

-Ki vagy rúgva. Nem akarlak többet a cégnél látni. Takarodj! –ordított rám Mr. Lee.
-De.... hadd magyarázzam meg. Én....
-Nem érdekel. Hallottad mit mondtam?
-Igen. –mondtam és könny szökött a szemembe.
-Akkor tegyél is úgy. Rád már nincs szükségem. –mondta Mr. Lee.
-Igen is. –mondtam, elindultam az ajtó felé, s mikor már odaértem kinyitottam az ajtót és még mielőtt kimentem volna visszanéztem a tovább készülődő Donghae-re. Ő is szomorúan rám nézett, s talán már utoljára. Mikor kimentem elindultam a céghez –hisz rám már nem lesz szükség – és összepakoltam. Minden cuccomat összecsomagoltam, majd hazamentem és beestem az ágyba. Feküdtem és csak néztem a plafont, s úgy éreztem hasznavehetetlen vagyok. Hogy értsétek is inkább elmesélem az elejétől. Kim Seuk Hye vagyok, 25 éves és egy cégnél dolgozom, azaz csak dolgoztam míg ki nem rúgtak. Nincs magas végzettségem, mégis felvettek a céghez. És nem, nem takarítónak hanem a cég igazgatójának Mr. Lee-nek titkárnőjeként. Mr. Lee-nek 2 fia van. Donghae és Donghwa. Donghwa a legidősebb. Ő ritkán járt be. Szinte egyszer sem. Lehet jobb is, hogy kivonja magát az üzleti világból. Donghae kb. 180 cm, gyönyörű barna szemű, barna hajú és az öltönyök fantasztikusan állnak rajta. Kb. 26-27 éves. A Myongji Egyetemen végzett, szóval nagyon okos és intelligens csak sajnos az édesapja hatása alatt áll. Biztos rájöttetek már kiről is van szó.... igen ő Lee Donghae.