4. fejezet

Reggel a telefonom sikeresen nem keltett, így 8kor estem be a céghez.
-Ms. Seuk tudja mennyi az idő? –kérdezte Mr. Lee, mikor beestem az irodájába.
-Igen és nagyon sajnálom. Többet nem fordul elő csak.... –magyarázkodtam, de Mr. Lee a szavamba vágott.
-Semmi csak. Nem érdekel. Aztán ilyen mégegyszer elő ne forduljon. –mondta.
-Igen. Nem fordul elő többet ígérem. –mondtam boldogan, majd kimentem leültem az ajtóhoz rakott íróasztalhoz és elkezdtem a munkámat. Időközben Mr. Lee fia jött az asztalhoz, akit nem vettem észre annyira bele voltam merülve a munkába.
-Hát te idegen? Apám már munkába is állított? –kérdezte és rátámaszkodott az asztalra.
-Igen. Én legalább végzem a munkámat nem úgy, mint egyesek. –mondtam gúnyos mosollyal az arcomon és visszatemetkeztem a munkába.
-Én is végzem. Ne hogy azt hidd, hogy csak tengek-lengek a cégnél. –mondta.
-Hát én nem úgy veszem észre. –mondtam és kihúztam ránehézkedett kezei alól a papírokat.
-Te már csak tudod. Ma vagy itt először.
-Így igaz nem tudom, de mióta itt vagyok csak a csinos munkatársaid körül sertepertélsz, szóval máskor te se csinálsz hasznos munkát, csak azt, amit most is látok. És légyszíves, hagyj, nekem dolgoznom kell. –mondtam célozgatva.
-Ez nem igaz. –mondta tiltakozva.
-Nem igaz? Attól, hogy bele vagyok merülve a munkámba, attól még látom mi folyik körülöttem. –mondtam.
-Nem flörtölök velük....Jó talán igen, de ez amúgy sem tartozik rád.
-Nem is érdekel. Csak akkor....
-Donghae. Te mit csinálsz itt már megint? Miért zaklatod állandóan a titkárnőmet? Nincs munkád? Ha már elvégezted, akkor ne tartsd fel Seuk kisasszonyt légyszíves. –mondta Mr. Lee az irodájából kilépve.
-Rendben. Eszembe se jutott feltartani a hölgyet már megyek is. –mondta mosolyogva, majd elment és én folytattam a munkámat. Késő estig bent voltam, annyi munkám volt. Már csak én voltam bent. Miután végeztem leoltottam a villanyokat és elindultam haza. Már a bejáratnál jártam, mikor az őr kedvesen odaszólt.
-Már a legelső nap ilyen sokáig bent kisasszony? –kérdezte.
-Muszáj volt Mr. Chow. –mondtam és megálltam beszélgetni. Mr. Chow öreg, talán 50 vagy 60 éves körüli lehetett. Ő volt a cég biztonsági és egyben éjjeli őre már a kezdetek óta. Nagyon kedves, figyelmes, aranyos és jókedvű öregúr volt.
-Azt hittem már mindenki hazament. –mondta.
-Hát én még bent voltam, volt egy kis dolgom.
-Holnap is ilyen sokáig lesz bent Ms. Seuk? –kérdezte.
-Hívjon csak Seukie-nak. A Ms. Seuk nagyon komoly és nem szeretem. –mondtam mosolyogva.
-Rendben Seukie. –mondta mosolyogva.
-Én viszont megyek ha nem haragszik, már későre jár és fáradt vagyok.
-Rendben. Menj csak. Vigyázz magadra, hisz sötét van már és késő. –mondta aggódva.
-Rendben és Jóéjt! –mondtam fülig érő mosollyal és elindultam az ajtó felé.
-Jóéjt Seukie. –mondta.