Kezdem is a legelején. Mint mindig éltem az én kis boldog életemet, viszont egy nap mindent megváltoztatott. Ezt nem is tudom eldönteni, hogy jó vagy rossz irányba vonult-e. Szóval vissza a történetre. Éltem az életemet és minden nap meghallgatásokra jártam, hogy találjak egy jól kereső munkát, viszont ez az én, helyzetemben elég nehéz volt. Egy nap mikor lementem a piacra vásárolni fél füllel elcsíptem egy beszélgetést, miszerint egy jól menő céghez titkárt keresnek. Elmondta az éppen pletykáló nő a másiknak, hogy elküldte a fiát próbáljon szerencsét, hisz elég jó fizetést kap ez után. Ezt hallván mindent kifizettem ami nálam volt és haza szaladtam, hogy utána is nézzek ennek a munkának. Egy fél napi keresgélés után meg is találtam a hirdetést, miszerint tényleg keresnek egy embert egy céghez. Jól fizet és a meghallgatás reggelenként szokott lenni. Másnap fel is vettem a kosztümömet, megfogtam az önéletrajzomat és elindultam a céghez. Mikor odaértem csodálkozva néztem fel a hatalmas épületre. Már nyitottam volna befelé, mikor egy srác telefonálás közepette bevágott elém és bement.
-Héé....Bunkó! –mondtam neki mérgesen, amit szemmel láthatóan észrevett. Szétnéztem jön-e még valaki – aki bevágna még elém – vagy mehetek-e. Mivel nem jött senki benyitottam és a recepcióhoz mentem. Elmondtam a recepciónál álló nőnek, hogy meghallgatásra jöttem. Miután nagyon kedvesen útba igazított elindultam a meghallgatás helyszínére. Ahogy mondta végig mentem a folyosón és elfordultam jobbra, majd megláttam a nagy tömeget. Mindenki arra várt, hogy behívják, ahogy én is. 3 óra várakozás után sorra is kerültem. Nagyon meg voltam ijedve, pedig már nem az első meghallgatásom. Viszont mintha ez most mégis másabb lenne. Bementem, meghajoltam, leültem és csak akkor válaszoltam ha kérdeztek. Idegességemben nem tudtam mást csinálni csak harapdáltam a számat és gyűrkéltem az ujjaimat, mikor felém fordult egy komoly férfi és feltette az első kérdést.
-Kim Seuk Hye, ha jól tudom igaz? –kérdezte.
-Igen. –feleltem.
-Elkérhetem az önéletrajzát és a papírjait? –kérdezte, majd kezét felém nyújtotta.
-Persze. –mondtam és odaadtam. A férfi jó pár percig nézegette és tanulmányozta a papírjaimat, majd megszólalt.
-Ahogy látom, nincs magasabb végzettsége.
-Igen, így igaz.
-Tudja mi nagyon művelt és szorgalmasan, keményen dolgozó embereket veszünk fel. Ugye tisztában van vele, hogy mivel nincsen magasabb végzettsége ön hátránnyal indul a többiekkel szemben?
-Igen tudom, de én szerintem attól, hogy nincs valakinek magas végzettsége, attól végezheti jól és keményen a munkáját. És én ilyen embernek tartom magam. –mondtam határozottan. A férfi meglepetten nézett, majd sugott valamit a mellette ülő másik férfinak. Végem. Itt mindent elszúrtam. Sose tudom befogni a számat.
-Jó köszönjük. Majd értesítjük. –mondta a férfi és az ajtó felé intett.
-Köszönöm. –mondtam, majd felálltam, meghajoltam és kimentem. Szomorúan kibattyogtam az épületből és hazasétáltam. Egy hét múlva kaptam egy hívást, miszerint enyém az állás és a holnapi nap folyamán jelenjek meg az igazgatónál, hogy megbeszéljük a részleteket. Miután leraktam a telefont örömömben ugrálni és táncolni kezdtem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése