Hosszú hónapok után megkaptam első szabadnapomat vagy pontosan szabad hetemet. Kiélveztem minden egyes percét és elmentem vásárolni. Beültem a kedvenc kávézómba, megittam egy jó nagy pohár jegeskávét és megettem egy nagy csokis-banános muffint. Épp elmerültem gondolataimban, mikor egy ismerős hang kizökkentett.
-Leülhetek?
-Donghae! Persze gyere csak. Már itt sem hagysz békén? –kérdeztem viccelve.
-Haha. Nagyon vicces. Na élvezed a szabadnapodat?
-Hát hogy ne élvezném. Sok idő után kaptam egy kis pihenőt.
-És hogy fogod kibírni egy hétig nélkülem? –kérdezte viccelődve.
-Nélküled? Ne aggódj eddig is meg voltam nélküled. –mondtam kekeckedve.
-Ez most gonosz volt. –húzta fel az orrát.
-Na jó nem, hiányzol nagyon persze.
-Csak mertél volna mást mondani. –mondta mosolyogva.
-Na és te? Hogy-hogy itt vagy? Neked nem fent kellene lenni? –kérdeztem.
-Már végeztem. Jut eszembe. Mit csinálsz este? –kérdezte. Hirtelen elállt a lélegzetem és azt se tudtam hol vagyok. Csípjen meg valaki, mert különben nem hiszem el, hogy ez tényleg megtörténik. Már nagyon régóta nem randiztam és most Donghae elhívott valahová. El sem hiszem.
-Hogy mit csinálok?
-Igen. Tudod arra gondoltam beülhetnénk valahová, egyben meg is köszönném a múltkorit neked.
-Hát én nem.... szóval szabad vagyok. Mármint este. Nem terveztem semmit.
-Akkor 7kor találkozunk itt a kávézó előtt. Ez jó neked?
-Persze. Nekem igen. –mondtam még mindig összezavarodva.
-Akkor itt 7kor. Én viszont rohanok, mert el kell intéznem valamit.
-Rendben. –mondtam bólogatva.
-Akkor este. Szia. –mondta Donghae mosolyogva, majd elindult és mindvégig hátrafelé nézett és neki ment egy széknek. Zavarában megvakarta a fejét, mosolygott egyet és elment. Pár perc múlva, mikor már felfogtam, hogy mi is történt fizettem és hazarohantam készülődni. Még jó hogy voltam vásárolni és vettem egy kis aranyos ruhát. Gyorsan lefürödtem, felkentem egy nagyon minimális sminket, felöltöztem és mivel már ott járt az idő elindultam a kávézóhoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése