Másnap reggel mikor felkeltem, készítettem egy gyors reggelit, megreggeliztem, felöltöztem, elkészültem és elindultam a céghez. A céggel szemben volt egy aranyos kis kávézó, ahol minden reggel friss és mennyei illatú muffinok, croissanok és más és más finomabbnál-finomabb sütemények sültek. Minden reggel munkába menet előtt bementem és megvettem Mr. Lee kávéját, mert nagyon szereti az ottani kávét és minden reggel vettem egy csokoládés-banános muffint. Nem tudtam betelni vele, hisz annyira finom volt, így mikor csak tehettem vettem egyet magamnak. Miután végeztem a kávézóban, bementem a céghez és vártam az irodában Mr. Lee-t. Mint minden reggel 8-ra be is ért. Odaadtam a szokásos kávéját és megbeszéltük az aznapi programokat, majd leültem az asztalomhoz és elkezdtem a kiadott munkát. Munka közben Mr. Lee fia jött oda hozzám.
-A tegnapit nem fejeztük be. –mondta és felém hajolt.
-Már megint te? Mondd csak, nincs jobb dolgod, mint engem cseszegetni? Még csak reggel van. Most jöttem be dolgozni, ahogy szerintem te is, szóval menj és végezd a dolgodat, légyszives. –mondtam és ránéztem.
-Igen már megint én. És van dolgom, azt is mindjárt megyek és elvégzem csak megakartam beszélni ezt a tegnapit.
-Szerintem nincs mit megbeszélni. –mondtam és kimentem a közös kis konyhába, ő pedig utánam.
-Szerintem meg van. Mit akartál mondani még mielőtt apám megjelent volna? –kérdezte kíváncsiskodva.
-Hogy mit? Semmit. Nem tudom miről beszélsz.
-Mondtam, hogy igen flörtölök a bent dolgozó csinos lányokkal, de ez nem tarozik rád, mire te azt mondtad, hogy „Nem is érdekel. Csak akkor....” és befejezted, mert apám kijött az irodából.
-Nem akartam mondani semmit.
-Nekem nem úgy tűnt. Na mondd hát, mit akartál mondani.
-Csak annyit akartam, hogy legalább nem előttem csinálnád. –mondtam és ránéztem.
-Miért? Csak nem zavar? Féltékeny vagy? –kérdezte incselkedve.
-Hogy mi? Féltékeny? Nem csak szerintem gusztustalan, amit csinálsz. –mondtam és öntöttem egy csésze kávét, majd inni kezdtem.
-Gusztustalan? Miért lenne az? Nem csinálok semmit.
-Tényleg nem, csak vihorászol a csajokkal meg bújsz oda hozzájuk, szinte már majdnem letepered őket az asztalon. Csak füttyentesz és már ugranak is az öledbe meg az ágyadba igaz?
-Az ágyamba? Te miről beszélsz? Én nem olyan vagyok.
-Nem úgy látszik Mr. Apuci fia vagyok és nekem mindent szabad és minden meg van engedve.
-Te beszélsz? Ms. Seuk vagyok a főnök kedvence és csicskája, akinek semmi magas végzettsége és csak úgy itt dolgozik. Örülj hogy fel lettél véve ide. Ki tudja honnan jöttél, hogy meglopd apámat. –mondta. Erre a mondatára és azokat amiket mondott, annyira ideges lettem, hogy az arcába öntöttem a csészében lévő kávét, majd visszamentem az asztalomhoz végezni a munkámat. Idő közben Mr. Lee jött ki az irodából, viszont vissza már Donghae-val ment. Pár perc múlva Mr. Lee jött oda az asztalomhoz.
-Ms. Seuk az a fontos irat, amit szerettem volna készen van már?
-Még nincs Mr. Lee.
-Nem baj, nekem el kell mennem egy fontos találkozóm van az egyik ügyféllel. Ha készen van vigye már be legyenszives az irodámba és rakja már le az asztalomra. –mondta.
-Rendben Mr. Lee. –mondtam, majd elment és megcsináltam azt a nagyon fontos iratot, ami egy szerződés volt. Mikor kész volt, felálltam és bementem az irodába, de meglepő látvány fogadott. Mr. Lee fia éppen inget cserélt az előző kis incidensünk után.
-Elnézést! –mondtam, majd kimentem és becsuktam az ajtót. Megálltam az ajtó előtt és csak vártam, majd pár perc múlva bekopogtam. –Bejöhetek? –kérdeztem.
-Öööm igen, persze. –mondta és benyitottam.
-Sajnálom az előzőt, én nem tudtam, hogy öltözik meg, hogy bent van. Csak behoztem az iratot, amit az apja kért. –mondtam és letettem az asztalra.
-Már nem öltöztem. Míg apám nincs itt, addig én felügyelem a dolgokat azért vagyok bent.
-Áá értem.... Hát akkor én mennék is még sok a dolgom. –mondtam és elindultam kifelé.
-Seuk kisasszony. –szólt utánam.
-Csak Seukie. Hívjon csak Seukie-nak. –mondtam miközben felé fordultam.
-Rendben és te se magázz kérlek. Donghae vagyok.
-Rendben Donghae. –mondtam.
-Én csak.... szeretnék bocsánatot kérni az előzőek miatt. –mondta sajnálkozva. –Nem úgy gondoltam. Nagyon csúnya és alaptalan dolgokat mondtam rólad, ami biztosan nem is igaz. Sajnálom. –mondta és odajött hozzám.
-Rendben. Semmi baj. Én is szeretnék elnézést kérni azokért, amiket mondtam. Én sem gondoltam komolyan, amiket mondtam csak haragomban kicsúszott a számból. Sajnálom én is. –mondtam.
-Semmi baj. Mostmár 1-1.
-Így igaz. Viszont nekem vissza kell mennem, mert még sok dolgom van. –mondtam és indulni kezdtem.
-Rendben, majd azért szólok apámnak, hogy ne dolgoztasson halálra. –mondta viccelődve, én pedig kimentem és folytattam a munkámat. Mint tegnap ma is késő estig bent voltam a cégnél annyi munkám volt. Ez a késő estig való dolgozás teljesen kifáraszt, ami meg is látszik rajtam, hisz elaludtam a sok irat felett. Csak egy hangra ébredtem fel és hogy rázogatnak.
-Seukie!....Seukie! Kelj fel. –mondta Mr. Chow.
-Igen? Valami baj van? Én nem aludtam csak kicsit pihentettem a szemem. –mondtam gyorsan felegyenesedve.
-Hát persze. Én pedig híres énekes vagyok. Miért alszik itt és nem otthon? –kérdezte.
-Mert sok a dolgom és nem aludhatok.
-Mr. Lee agyonhajszolja magát. Miért nem mondja meg neki, hogy vegyen vissza egy kicsit a lendületből?
-Mert nem mondom. Meg szeretnék felelni és minnél tovább itt maradni. Ezzel csak azt érném el, hogy kirúg.
-Hát rendben, te tudod Seukie. Te tudod. –mondta, majd tovább állt, én pedig folytattam a munkámat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése