6.fejezet

Percek elteltével megint valaki rázogatására keltem.
-Igen?
-Ms. Seuk! Megtudhatnám miért alszik itt bent? –kérdezte Mr. Lee.
-Én nem alszok csak.... Atyaég már reggel van. Így elaludtam?
-Igen. Hol a kávém?
-Még nincsen.
-Még nincsen? Mi az hogy nincsen? Ne nézegessen akkor, hanem hozzon egyet. –mondta.
-Igen, máris hozom. –mondtam, majd felpattantam és lementem a kis kávézóba kávét venni Mr. Lee-nek, majd felmentem és bevittem neki. –Tessék. –mondtam és letettem az asztalára.
-Köszönöm Ms. Seuk és ne haragudjon, hogy az előbb úgy felemeltem a hangom magára, csak nagyon feszült voltam, de miután megláttam az asztalán, hogy minden papír kész van és szépen, rendben meg vannak csinálva a kartonok, megenyhült a szívem. Még csak pár napja dolgozik itt nálam, de máris tökéletesen meg vagyok elégedve magával. –mondta boldogan. Mi történt vele? Merült fel bennem a kérdés. Ez az ember teljesen más mint a 10 perccel ezelőtti. Mintha kicserélték volna. Mi mindenre képes egy kávé.
-Köszönöm Mr. Lee. Igyekszem. –mondtam mosolyogva. –De most elnézését kérem én mennék, hisz van még egy kis dolgom.
-Rendben menjen csak. –válaszolta, majd meghajoltam és kimentem. Leültem az asztalomhoz és csak meredtem magam elé miközben az előbb elhanzottak jártak a fejemben.
-Hahó. Donghae hívja Seukie-t a földről. Hallasz?
-Hogy mit mondtál?
-Itt vagy?
-Persze. Hol máshol lennék?
-Hát én azt nem tudom. Nem nekem kell tudni. Hallottam apám ki van borulva rád.
-Miért is?
-Mert bent aludtál és nem volt reggel kávéja. –mondta nevetve.
-De csak volt. Már nem mérges, hisz meglátta az egész esti munkámat.
-Mit? Egy nyálfoltot az egyik papíron? –kérdezte még mindig nevetve.
-Haha. Nem. Egész este dolgoztam és hoztam neki kávét is. –mondtam mosolyogva.
-Így már érthető, de én megyek nem is zavarok. –mondta.
-Rendben. –mondtam és el is ment.