A tegnapi nap után teltek-múltak a napok, de Donghae-ről semmi hír. Nem írt és nem is hívott. Tudtam, hogy ő sem másabb, mint a többi srác. Mikor eltelt a „szabad hetem” , másnap boldogan mentem vissza dolgozni. Reggel, mint mindig megvettem Mr. Lee kávéját és az én kis muffinomat, majd bementem a céghez. Felmentem és bementem az irodába, ott vártam Mr. Lee-t.
-Seukie! Jó reggelt. Hogy telt a szünet? –kérdezte mosolyogva.
-Köszönöm nagyon jól. Újult erővel jöttem dolgozni megint.
-Na ennek felettébb örülök.
-Szóval megyek is és csinálom ami vár. –mondtam és indulni készültem, mikor Mr. Lee szólt.
-Seukie ne menj még ki! –mondta.
-Valami baj van Mr. Lee? Ki akar rugni? Mert ha igen akkor essünk túl rajta.
-Dehogy akarlak kirugni Seukie. Ez meg se forduljon a fejedben. Te vagy a jobb kezem. Eszembe se jutna kirugni téged. Ez valami más. Nem munkával kapcsolatos. Arra gondoltam, mivel már olyan mintha a lányom lennél....
-Igen?
-Ááá Donghae. Na így szerettem volna elmondani, hogy mindenki itt van. Szóval mivel Seukie, olyan mintha már a lányom lennél, arra gondoltam mi lenne ha te szerveznéd az esküvőt. –mondta boldogan.
-Esküvőt? Milyen esküvőt? –kérdeztem izgatottan.
-A Donghae és Tiffany esküvőjét.
-Donghae és Tiffany? Ki az a Tiffany?
-Seukie ne legyél már udvariatlan. Tiffany ott áll mögötted. Ő Donghae mennyasszonya. –mutatott Mr. Lee a Donghae mellett álló igen szép lányra. –Nem kellene semmit sem csinálnod csak az esküvőjüket szervezned, persze ugyanúgy megkapnád a fizetésed. Na mit szólsz hozzá? –kérdezte még mindig mosolyogva Mr. Lee.
-Én.... –mondtam, de elállt a lélegzetem és könnyeimmel küszködtem, majd ránéztem Donghae-ra és nem bírtam tovább. Kiszaladtam az irodából és a könnyeim akkor már patakokban folytak ki a szememből. Bementem az iroda melletti üres tárgyalóterembe és csak sírtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése