Megállás nélkül sírtam. Annyira fájt ezt látni, hogy Donghae-nak nem jelentett semmit az a nap. Hogy tényleg csak kamuzott és szédített mindvégig. Még jelentkezni sem jelentkezett. Hát akkor ezért. Sokkal fontosabb volt az ő menyasszony, mint egy holmi kis jött ment. Vannak jobb elfoglaltságai is, mint egy kis alkalmazottal foglalkozni. Én is olyan voltam neki, mit a többi itt dolgozó nő. Csak egy trófea. Kinéztem az ablakon, miközben még mindig potyogtak a könnyeim, majd benyitottak.
- Foglalt nem látja. –mondtam és letöröltem a könnyeimet, hogy ne látszódjon, hogy egy kicsit is sírtam.
- Seukie, beszélhetnénk? –kérdezte Donghae.
- Nem akarok veled beszélni és ezek után légyszíves kerülj is el jó messziről. –mondtam még mindig az ablakon kinézve.
Hallottam, amint Donghae beljebb jött, majd bezárta az ajtót és mögém jött.
- Seukie én meg tudom magyarázni. Ez nem úgy történt, ahogy te azt gondolod. –magyarázkodott.
- Hát akkor hogy? De valami jó kamu sztorit találj ki légyszíves, mert különben nem hiszem el. –mondtam, majd felé fordultam.
- Te sírtál? –kérdezte és kezével félre simított egy tincset az arcomból.
- Szerinted? Fel sem tudom fogni, hogy tényleg csak átvertél. Tudod én elhittem neked, amit múltkor mondtál nekem. És az a csók. Én azt hittem, hogy.... De úgy látszik neked nem jelentett semmit. És hogy nem kerestél utána. Fel sem hívtál, még egy üzenetet sem voltál képes írni, hogy nem szeretsz vagy valami. Én voltam a hülye, hogy hittem neked és elhittem azt, hogy bármi is lehet majd közöttünk. Remélem ez is a te ötleted volt, hogy én legyek a leendő feleséged segítsége. Utállak Lee Donghae. Utálom a percet, mikor megismertelek, de ne aggódj békén hagylak egy életre, segítek a menyasszonyodnak csak szánalomból és nem is más miatt, majd itt hagyom ezt a céget, hogy véletlenül se kelljen többet éreznem, azt az undorító jelenlétedet. –mondtam, ami csak nyomta a szívemet, Donghae pedig tágra nyitott gyönyörű szép szemeivel csak meredt rám, majd közelebb lépett, mindkét kezét a derekamra tette, rám nézett és szenvedélyesen megcsókolt.
- Nem fogok magyarázkodni neked, ha tényleg így gondolod az egészet és ezt gondolod rólam azok után. Csak annyit szeretnék mondani, hogy amit aznap mondtam, azt úgy is gondoltam, ahogy a csókot is. És nem fog változni a véleményem erről. Csak hogy tisztában legyél a dolgokkal nem én akartam, hogy összeházasodjunk hanem apámék. Mikor aznap sürgősen el kellett mennem ez volt az. Én nem tudtam erről az egészről semmit. Mikor hazamentem már kész tények elé voltam állítva. Semmi beleszólásom nem volt az egészbe. És ahogy az előbb mondtam, az irántad összegyűlt érzelmek bennem nem fognak változni. És ez nem csak aznap este gyűltek fel bennem, hanem már egy jó ideje. És ezek mondom nem fognak változni. Soha. –mondta Donghae, majd megsimította az arcomat és elindult az ajtó felé.
- Donghae.... nem hagyhatsz itt. Hallod? –kiabáltam utána, de mintha meg se hallotta volna ment tovább. Én csak térdre rogytam és sírtam tovább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése