- Ne haragudj, hogy megint zavarlak. Tudom még csak most mentem el, de nem bírom tovább. Egy perccel sem tovább. Nem bírok ki nélküled egy percet sem. –mondta mindvégig a szemembe nézve. Már megint ezt csinálja és én megint bedőlök neki.
- Donghae én....
- Seukie, kérlek. Csak hadd aludjak itt ma este. Hadd érezzem azt, hogy itt vagy a közelemben. –könyörgött.
- Én nem tudom. Ez nem valami jó ötlet.
- Igazad van. –tört le Donghae. –Jobb lenne ha hazamennék. –mondta, majd szomorúan elindult.
Hezitáltam pár percig, majd utána szaladtam.
- Donghae. –szóltam neki.
- Igen? –fordult vissza.
- Szeretném ha visszajönnél. –mondtam félénken, majd ránéztem.
- Komolyan? –kérdezte meglepetten.
- Igen. –mondtam, majd visszamentünk a lakásba.
Bezárkóztam és megágyaztam a földön Donghae-nak, addig ő lefürdött. Egyszer csak nagy kiabálásra lettem figyelmes.
- -Seukie.... Seukie. –kiabált a fürdőből Donghae.
- Igen? –kiabáltam be neki.
- Hol vannak a törölközők?
- Opps. Mindjárt viszem. –mondtam és kerestem egy törölközőt, majd bevittem Donghae-nak.
Benyitottam és eltakartam a szememet, majd bementem és odanyújtottam a törölközőt. –Tessék. –mondtam, majd hátat fordítottam, kimentem és folytattam az ágyazást. Pár perc múlva Donghae jött ki a fürdőből egy szál törölközőben, vizes felső testtel és hajjal.
- Kész is. –mondta megkönnyebbülve.
- Én is. Remélem megfelel. –mondtam mosolyogva.
- Biztosan. Nekem már az elég, hogy itt lehetek. –mondta és a szájába harapott. Jesszusom. Abban a pillanatban lett végem.
- Ne mondj ilyet. 2 nap múlva esküvőd lesz. Nem is kellene, hogy itt legyél.
- Kit érdekel az esküvő. Az a lényeg, hogy itt vagyok veled és nekem csakis ez számít. –mondta, majd odajött hozzám, megsimította az arcomat és megcsókolt.
Csókja édes volt és ellenállhatatlan, viszont nekem mégis ellent kellett mondanom neki.
- Donghae ne! Nem szabad. –mondtam és eltoltam magamtól.
- Miért nem? Nem szeretsz úgy mint én téged? Csak én érzem ezt irántad?
- Nem, nem csak te érzed, de akkor sem szabad. Ez nem helyes.
- De miért Seukie?
- Hát még mindig nem érted? Esküvőd lesz Donghae. Nem tehetjük.
- Igen esküvőm lesz, amit nem is én akarok, hanem a szüleim.
- És nem gondoltál még bele abba, hogy nem véletlen, hogy őt kell elvenned és most?
- Nem. Nem is érdekel semmi és senki csak te. –mondta és közelebb jött hozzám. Megfogta az államat és maga felé hajtotta a fejemet, hogy a szemembe nézhessen. –Hallod Seukie! Nem érdekel semmi és senki. És ezt most halálosan komolyan mondom és gondolom. –mondta.
- Nem hiszem el.
- De miért nem? –kérdezte értetlenül.
- Azért, mert már annyiszor de annyiszor elmondtad már ezeket, hogy egyszerűen már nem tudom elhinni. Nem tudom mikor gondolod komolyan és mikor mondod csak úgy. Mindig elhittem neked, aminek a vége mindig csalódás lett.
- Neked sosem mondtam csak úgy. Azt mindig komolyan gondoltam amit mondtam. De most minden más lesz. Nem fogsz csalódni bennem. Esküszöm. –mondta és újból megcsókolt, ám most már nem tudtam nemet mondani neki.
Csókja egyre hevesebb és vadabb lett, majd megfogta a derekamat és ágyékához szorította. Két kezemet nyaka köré fontam és így csókoltam tovább, majd az ágy felé kezdtünk araszolni. Mikor odaértünk beestünk az ágyba. Levettem a felsőmet és a bugyimat, Donghae pedig ledobta a törölközőt a földre. Felém hajolt és lassam fölém is kerekedett. Csókja egyre szenvedélyesebb és szenvedélyesebb lett. Végighúzta kezét a combomon, majd a hasamon, végül a melleimet kezdte markolászni. Lassan szétlökte lábaimat és közéjük furakodott, majd gyengéden belém hatolt, mire mind a ketten szenvedélyesen felnyögtünk. Egyik kezét a mellemen hagyta, míg a másikkal lentebb vándorolt és izgatni kezdett, amire szintén izgatott nyögéssel válaszoltam. Donghae nagyon lassan és gyengéden mozgatta bennem előre-hátra szépségét, majd gyorsított a tempón. Kezeimet derekára raktam és minden egyes nyomására még jobban magamhoz szorítottam őt. Mikor már láttam kezd kifáradni, hagytam hogy pihenjen, ezért én kényeztettem tovább. Donghae hátára feküdt én pedig ágyékára ültem, majd előre-hátra kezdtem ringatózni rajta, mire Donghae csak hangosan felnyögött és szájába harapott. Mint ahogy én is, ő is minden egyes előre ringatózásomnál magához szorította derekamat. Kezeimet Donghae mellkasára raktam és így gyorsítottunk a tempón. Mikor már mind a ketten a csúcs felé haladtunk, egy mindent elmondó nyögéssel zártuk a mi kis kalandunkat, majd Donghae mellé feküdtem fejem mellkasára raktam és elaludtunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése