16. fejezet

   Másnap reggel mind a ketten az ablakon beszűrődő napsugaraira keltünk.

-    Jó reggelt! –mondta Donghae, miközben nyújtózott egyet.

   Én még mindig a mellkasán feküdtem, ezért nagyon óvatosan tette ezt. Látta rajtam nem igazán vagyok magamnál, ezért gyengéden megsimogatta az arcomat.

-    Jó reggelt! –súgta, mire én dünnyögni kezdtem.
-    Mi az? –kérdeztem kómásan.
-    Keljünk Seukie, mert ma már ki kell pakolnunk, tudod.
-    Igen tudom. –mondtam és mocorogni kezdtem, majd kipattant a szemem, mihelyst eszembe jutott mit tettünk múlt éjszaka.

   Felültem és ránéztem Donghae-ra. Donghae egyből kiszúrta valami bajom van.

-    Mi a baj? –kérdezte, majd ő is felült és puszilgatni kezdte a vállamat, később a nyakamat.
-    Ne Donghae. –mondtam és eltávolodtam tőle. Magamra tekertem az egyik takarót és kikászálódtam az ágyból.
-    Mi a baj van Seukie? –kérdezte értetlenül Donghae.
-    Hogy mi a baj? Úristen, mit tettünk. Jesszusom. Ezt nem lett volna szabad. Nagyon nem lett volna szabad. Most mit fog hinni rólam Mr. Lee. –mondtam és leültem az asztalhoz.
-    Micsodát Seukie? Hogy lefeküdtünk egymással?
-    Igen. Nagyon tiszteletlen és felelőtlen volt ez az egész.
-    Miért lett volna az? Te nem szeretted volna? Nem élvezted?
-    De.
-    Akkor nem szeretsz?
-    De.
-    Megbántad?
-    Igen.   
-    De miért Seukie?
-    Mert ha a szüleid és Tiffany....
-    Ha a szüleim és Tiffany.... mi van akkor? Nem érdekelnek Seukie. –mondta Donghae, majd felvette a bemelegítő nadrágját amibe jött, és odajött hozzám.

   Legugolt velem szembe és megfogta a kezem. –Ne legyen bűntudatod amiatt, mert lefeküdtünk. –mondta és megsimogatta az arcomat.

-    De lesz, mert holnap esküvőd van és....
-    Seukie. Hidd már el nekem, hogy nem érdekel ez az egész esküvő.
-    Elhiszem, de ez akkor sem helyes. Neked Tiffany mellett a helyed. A szüleid neki szántak és ebbe nincs beleszólásod. Bele kell törődnöd, hogy el kell venned, engem pedig elfelejtened.
-    Ezzel most mire célzol Seukie? –kérdezte összezavarodva.
-    Arra, hogy jobb lesz ha hozzámész Tiffany-hoz, engem meg elfelejtesz. Jobb lesz ez így mindenkinek.
-    De Seukie....
-    Semmi Seukie. Tedd amit mondok Donghae. Kérlek tedd meg ezt nekem. Higgy nekem. Jobb lesz ez így. –mondtam és egy könnycsepp gördült le az arcomon, amit Donghae észre is vett és letörölt.
-    Nem hiszek neked. Nem teheted ezt. Tudod te mit beszélsz? Mindenkinek jó lesz igen, kivéve nekünk. Azt ne mondd nekem, mert nem hiszem el, hogy te is beletörődsz majd ebbe és boldogan fogod élni az életed. Ne tolj el magadtól Seukie, kérlek. Nem érdekel az esküvő. Lemondom az egészet és veled leszek. –mondta nagyra nyitott szemekkel és megfogta mindkét kezem.
-    Le ne merd mondani az esküvőt. Ha le mered mondani Donghae,  engem többet nem látsz. És most menj, kérlek. –mondtam és kihúztam kezeimet kezei közül.
-    Seukie, kérlek. Mit mondjak még neked vagy mit tegyek, hogy velem maradj? –kérdezte.
-    Semmit. Ne tegyél semmit csak menj el kérlek és holnap házasodj össze Tiffany-val.
-    Nem kérheted ez tőlem. Tudod, hogy nem tudnám megtenni. –mondta és sírni kezdett.
-    De meg tudod és menj el kérlek. Nem akarom még egyszer mondani. –mondta és elfordultam tőle, miközben igyekeztem visszatartani az éppen belőlem kitörni vágyó síró görcsöt.
-    Hát jó. Legyen ahogy akarod. De csak hogy tudd azért teszem mert szeretlek. –mondta, majd felállt, felöltözött, felvette a kabátját és elment, belőlem pedig kitört a sírás.

   Sírtam és sírtam megállás nélkül. Ott voltam összepakolva, a kiköltözés szélén Donghae nélkül. Hozzá már nem mehetek lakni, ezért sírás közben elővettem a legfrissebb újságot és lakás után nézelődtem. Pár óra múlva nagy szerencsémre találtam is egyet. Összeszedtem magamat és felhívtam a megadott számot. Elmondtam a telefonba, hogy nagyon érdekelne a lakás és hogy ha lehet akkor már be is költöznék. A tulaj nagy nehezen, de beleegyezett, majd megbeszéltük még a továbbiakat és letettem. Később felhívtam egy költöztetőt, hogy eltudnák-e vinni még ma a cuccaimat, amire határozott igennel válaszoltak. Összeszedtem magam, felöltöztem és bepakoltam a dobozokba a kimaradt holmikat. Pár perc múlva már ott is voltak a költöztetők, akik bepakolták a cuccaimat a kocsiba. Miután mindent kipakoltak, bezártam az ajtót és leadtam a kulcsokat  a házban élő tulajnak, majd elindultunk az új lakáshoz. A tulaj már ott várt, majd kinyitotta a lakás ajtaját és átadta kulcsokat. Elintéztük a papírokat, kifizettem az előleget és elment, a költöztetőkkel pedig bepakoltunk. Mikor végeztünk kifizettem őket, akik megköszönték, majd elmentek. Felhívtam Mr. Lee-t, hogy ne haragudjon, hogy ilyen későn szólok, de ma nem megyek be a céghez és a feleségéhez sem, a költözés miatt. Megértette a dolgot és az mondta, hogy „Holnap az esküvőn már viszont szeretné ha lennék, hisz számít rám.” Megígértem neki, hogy az esküvőn már leszek, majd letettem és csomagolni kezdtem a dobozokból. Egészen hajnalig pakoltam, de így sem pakoltam ki mindent, majd bedőltem az ágyba és aludtam pár órácskát.