12. fejezet

   Másnap mikor bementem a munka helyemre Mr. Lee behívott az irodájába.

-    Seukie mi történt tegnap? Miután beszéltünk kiszaladtál és utána nem is láttalak. Valami baj van? –kérdezte.
-    Nincs semmi baj, csak biztos elrontottam a gyomromat valamivel és rosszul voltam, majd haza is mentem, azért nem látott Mr. Lee. –válaszoltam.
-    Jaj és jobban vagy már?
-    Hát persze. –feleltem.
-    És mi a válaszod arra, amit mondtam? –kérdezte.
-    Elfogadom. És mikor lesz az esküvő? –kérdeztem érdeklődve.
-    2 hét múlva. Akkor mától kezdve Tiffanynak és a feleségemnek fogsz segíteni.
-    Rendben értettem.
-    Itt a címünk. Menj el hozzánk a feleségemék már várnak. –mondta és leírta egy lapra a címet, majd odaadta.
-    Rendben. Megyek is. –mondtam, majd felálltam és elindultam.

   Mikor kiértem hívtam egy taxit, ami elvitt a megadott címhez. Megérkeztem és kiszálltam a taxiból, kifizettem, majd elindultam a ház felé és bekopogtam. Egy nagyon aranyos és kedves nő nyitott ajtót.

-    Seukie? Biztos te vagy az. A férjem már nagyon sokat mesélt rólad. Jesszusom tényleg milyen szép vagy. Na, de ne ácsorogj odakint sok még a dolgunk. –mondta és beengedett. Meseszép volt az egész ház, kívülről-belülről. Bementünk a nappaliba és ott ült Donghae menyasszonya. –Seukie vele már biztos találkoztál. Donghae menyasszonyával Tiffany-val. –mondta Mrs. Lee.
-    Igen hát persze, hogy találkoztunk, még bent az irodában. Kim Seuk Hye. –mutatkoztam be.
-    Tiffany Jung. Nem soká már Lee. –mondta mosolyogva, majd Mrs. Lee-re nézett.
-    Kezdjünk akkor bele, mert ez a két hét nem sok és hamar eltelik. –vágtam közbe.
-    Jó kezdjük. –mondta Tiffany, majd gúnyosan rám nézett.

   Legszívesebben megfojtottam, de muszáj volt elnéznem a grumázolásait és tűrni a beszólogatásait. Elkezdtük kiválasztani a ruhát, a csokrot megtervezni, a vendégeket összeírni és megterveztük a meghívókat. Összeírtuk az ételeket és hogy milyen és hol legyen a helyszín. Az egész napot ott töltöttem. Reggeltől egészen estig. Mikor végeztünk és már teljesen kiakasztott Tiffany, akkor mondtam azt, hogy elég és elindultam haza.

-    Mindjárt megyek én is Seukie kikísérlek csak megnézünk még valamit Tiffany-val. –mondta Mrs. Lee.
-    Ne tessék fáradni kitalálok egyedül is. –kiabáltam vissza a bejárati ajtótól, miközben felvettem a kabátot.
-    Biztos?
-    Igen. Kitalálok. Tessék csak maradni. További jó keresgélést, aztán holnap is jövök. Viszlát. –kiabáltam vissza.
-    Szia Seukie. –kiabálta Mrs. Lee.

   Kinyitottam az ajtót, majd kimentem. Lementem a bejárati ajtó előtt lévő lépcsőn, mire egy autó fordult be. Leállt és kiszállt belőle Donghae. Ő volt az utolsó akire most vágytam. Ránéztem, majd lesütöttem a szemem és elindultam haza.

-    Seukie. Mostantól ez lesz? –kérdezte Donghae.
-    Ezt mégis hogy érted? Mi az az ez? –kérdeztem értetlenül.
-    Hát hogy rám se nézel, köszönni sem köszönsz és még csak hozzám se szólsz.
-    Mégis mit vársz? Ezek után még ugorjak a nyakadba vagy mi? Ezt te se gondolhatod komolyan. Mondtam az lesz a legjobb ha az esküvőig nem tartjuk a kapcsolatot. És utána sem. Úgy is elmegyek a cégtől, de én most megyek, mert a végén még kicsapja a balhét a menyasszonyod. –mondtam és elindultam haza.