Másnap reggel csengetésre keltem. Nem volt kedvem felkelni ezért megvártam míg elmegy aki csenget, de a csengetés nem akart megszűnni, sőt egyre hosszabbak és gyakoribbak lettek. Rá kellett jönnöm, hogy nem fogja feladni bárki is az, szóval kikászálódtam az ágyból és ajtót nyitottam.
- Jó reggelt! –mondta Donghae, én pedig hátat fordítottam és visszamentem a hálóba. –Vissza ne merj aludni, hallod? –szólt Donghae, miközben levette a kabátját.
- Miért kellett felkelteni? –dünnyögtem.
- Azért, hogy ha elfelejtetted volna már csak 1 napod van, hogy kiköltözz. És mondtam, hogy jövök és segítek pakolni.
- Neeeeee.
- Deeeeee, szóval gyerünk. –mondta Donghae és elkezdte húzni rólam a takarót.
- Donghae neee. –mondtam és én pedig húztam magamra a takarót.
Pár perc múlva már álltam az ágyon és úgy rángattunk a takarót oda-vissza, mikor Donghae megrántotta a takarót én pedig lezuhantam az ágyról. Donghae egyből ugrott mihelyst meglátta zuhanok lefelé és megfogott. Percekig csak meredtünk egymásra, majd kikászálódtam Donghae kezei közzül, és megláttam az asztalon lévő finomságokat.
- Húú mi ez a sok finomság? –kérdeztem a csomagot bontogatva.
- Amiket szeretsz. Csokis-banános muffin, jegeskávéval. Ahogy és ahonnan szereted. –mondta mosolyogva.
- Komolyan? –kérdeztem és gyorsabban kezdtem bontogatni a kis zacskót.
Mikor megláttam, hogy tényleg az van a csomagban, amit Donghae mondott, nekiestem és enni kezdtem. Donghae csak állt és mosolygott, majd leült velem szemben és ő is enni kezdett. Mikor megreggeliztünk elkezdtünk csomagolni és pakolni. Nagyon jó volt, hogy Donghae segített, hisz később rájöttem nem kevés holmim van és egyedül tényleg nem lettem volna készen. Egész nap pakoltunk, késő estig.
- Szerintem mára elég lesz ennyi, majd holnap elpakoljuk még, azt ami maradt. –ajánlottam fel.
- Hát jó, ahogy gondolod. Már én is elfáradtam. –mondta Donghae.
- Már úgy sem kell sokat pakolni, csak a fürdőben a dolgokat meg a konyhában. Egyébként minden be van pakolva. Ruhák, holmik, könyvek stb.
- Rendben, akkor én megyek nem szeretnék zavarni. Már késő van. –mondta és készült indulni.
- Várj Donghae! Nem zavarsz. Tényleg. Maradj még kicsit. Főzök valamit. –ajánlottam fel.
- Jaj nem kell ne fáradj. Megyek inkább. Te is biztos fáradt vagy. Inkább nem zavarnék. –mondta, majd felvette a kabátját én pedig kikísértem. –Hát akkor holnap reggel jövök megint. Vigyázz magadra és jó éjt. –mondta, majd elindult haza.
- Rendben. Neked is. –mondtam és megvártam, míg elmegy, majd becsuktam az ajtót.
Donghae-n kattogott az agyam állandóan, mikor egyszer csak kopogtak. Kinyitottam és megláttam Donghae-t.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése