13. fejezet

   Mint minden reggel Mrs. Lee-ék mentem segíteni az esküvőt tervezni, mikor az esküvő előtt 3 nappal megkért Mr. Lee, menjek Donghae-val gyűrűt venni Tiffany-nak és akkor már egyben vegyük is meg Donghae-nak az öltönyt. Nem szívesen mentem, de muszáj volt, így hát bementem a céghez és megkerestem Donghae-t, majd együtt elmentünk az ékszerüzletbe. Amint bementünk elfogott a boldogság a sok gyűrű láttán, majd ezt a boldogságot felváltotta a szomorúság és legszívesebben bőgni tudtam volna, hisz én is lehettem volna most Tiffany helyében, de Donghae mégis őt választotta. Odamentünk hát az eladóhoz, hogy minél hamarabb túl legyünk ezen az egészen.

-    Jó napot! Segíthetek valamiben? –kérdezte segítőkészen.
-    Igen gyűrűt szeretnénk venni. –mondtam.
-    És milyen alkalomra?
-    Esküvő. –feleltem.
-    Ohh gratulálok. Akkor itt is vannak a gyűrűk válasszanak egyet kedvük szerint, amelyik tetszik magának és a vőlegényének, majd megnézzük milyen méretben is kell maguknak.
-    Nem a vőlegényem. Csak elkísértem. –mondtam szomorúan, sírásra kanyarodó szájjal.
-    Ohh elnézést.
-    Semmi baj. –mondtam, majd néztünk gyűrűt.
-    Hmm. Nem is tudom melyik legyen. Olyan sok a választék. –mondta Donghae.
-    Nem tudom. Te tudod milyen ízlése van a menyasszonyodnak. Ne tőlem kérdezd. Igazából azt se tudom mit keresek itt, hisz nem nekem kellene itt lennem most hanem a menyasszonyodnak. –mondtam, majd elhúztam a számat.
-    Most mi bajod van már megint? Már megint kezded Seukie? –kérdezte Donghae.
-    Mi az hogy már megint kezdem? Nem is tudom minek jöttem el veled.
-    Ne kend rám az egészet, nem én mondtam, hogy gyere el velem.
-    Tudod mit? Intézd el ezt az egészet ahogy akarod. Engem hidegen hagy. –mondtam, majd kimentem az üzletből és becsaptam magam után az ajtót, Donghae pedig utánam jött.
-    Seukie várj már! Mit kell állandóan a műsort csinálni?
-    Donghae hagyj már békén. Már várom a percet, mikor soha többé nem kell látnom téged. Csak menne már le ez a hülye esküvő, már elegem van. Elegem van abból, hogy meg kell felelnem mindenkinek, hogy nekem kell segítenem a menyasszonyodnak és nekem kell szerveznem a TE esküvődet. Elegem van abból, hogy Tiffany állandóan csicskáztat és kihasználja a helyzetet, hogy nekem kell csinálni mindent. „Seukie nem jó ez, nem jó az. Ez nem tetszik, ez sem. Ez undorító. Ilyet nem veszek fel.” és még sorolhatnám. Arról nem is beszélve, hogy egy nap húszezerszer elmondja, hogy nem sokára megházasodik és hogy ő lesz a legboldogabb ember a világon. És mindennap megjegyzi nekem hány nap van még az esküvőig. Elegem van Donghae. Belefáradtam. –mondtam és elkezdtem sírni.

   Donghae először csak állt és nézett meglepetten, majd odajött és átölelt. Magához szorított amennyire csak tudott, hogy éreztesse velem mennyire szeret és sajnálja ezt az egészet. Arcomat mellkasába temettem és csak sírtam.

-    Annyira sajnálom, hogy ekkora fájdalmat okozok neked és hogy miattam hullajtod azokat az értékes könnycseppjeid. Sajnálom. Higgy nekem minden rendbe fog majd jönni. –mondta Donghae miközben lassan a hátamat simogatta.

   Így álltunk pár percig míg ki nem sírtam magam és meg nem nyugodtam egy kicsit, majd visszamentünk megvettünk a gyűrűket, később pedig az öltönyt. Már beesteledett mire végeztünk, ezért nem mentem már vissza Mrs. Lee-hez, hanem Donghae egyenesen hazavitt. Mikor hazaértünk elkísért az ajtóig és megláttuk az ajtómon a papírt, amin az állt röviden tömören, hogy megvették a házat amit én csak béreltem, ezért 2 napom van, hogy kiköltözzek.

-    Jaj ne még ez is. És 2 nap? 2 nap alatt még egy normális albérletet sem találok. Most hová menjek? –tettem fel a kérdést.
-    Hozzám tudsz jönni. Én egyedül vagyok abban a nagy házban. –ajánlotta fel Donghae.
-    Nem hozzád nem mehetek és nem is megyek. –tiltakoztam.
-    Akkor mégis hová mész?
-    Nem tudom, majd kitalálok valamit.
-    Hát persze. Seukie 2 napod van. Annyi idő alatt még egyedül sem pakolod ki a lakást. Gyere hozzám. Ma még aludj itthon, holnap reggel pedig jövök és segítek átcuccolni hozzám. Nekem van pár szabad szobám és egyébként sem zavarsz.
-    De most nem azon van a hangsúly, hogy zavarok, hanem hogy neked menyasszonyod van és nemsoká esküvőd. Szerintem a szüleid sem örülnének főképp Tiffany.
-    Jó és akkor te hol alszol? És hol laksz?
-    ......
-    Na látod. Egyértelmű hogy jössz és kész. Holnap reggel jövök és segítek cuccolni.
-    Rendben, de nincs sok holmim.
-    Rendben. Akkor majd holnap. Aludj jól. –mondta Donghae és elindult haza én pedig bedőltem az ágyba és elaludtam.