Hazamentünk és Tiffany megállt az ajtó előtt.
- Mi az? Nem jössz be? –kérdeztem.
- Donghae! Gyere és vigyél be az ajtón, kérlek!
- Ne, kérlek. Mondtam, hogy nem érzem jól magam.
- Donghae, kérlek! –könyörgött. Odamentem hozzá felkaptam a karjaimba és bevittem. A lábammal becsuktam az ajtót és bevittem a nappaliba, majd leraktam a kanapéra.
- Megfelel? –kérdeztem és indultam fürdeni.
- Nem. Még nem tökéletes az este. –mondta, majd elém szaladt, de már akkor nem volt rajta semmi, csak a csipkés fehérnemű.
Csókolgatni kezdett és vetkőztetni, mire én eltoltam magamtól.
- Ne csináld, már Donghae. Tudom, hogy te is akarod. –mondta, majd megfogta a nyakkendőmet és húzni kezdett a kanapé felé.
- Nem. Tévedsz. Nem akarom. –mondtam, de ő még mindig húzott, majd lelökött a kanapéra.
Hátra estem ő pedig rámvetette magát. Széttépte az ingemet a gombok mentén és már a nadrágomat gombolta kifelé, mikor meguntam.
- Elég legyen már nem hallasz? Mi ütött beléd? Nem érted, hogy nem akarom? –kérdeztem, majd letoltam magamról és elmentem fürdeni.
Fürdés közben Seukie járt a fejemben. Az az este mikor nála pakoltam és fürödtem, majd egy szenvedélyes éjszakát töltöttünk együtt. Istenem milyen gyönyörű volt. Még mindig emlékszem finom illatára, haja selymességére, ajkai lágyságára és puhaságára. Sosem fogom kiverni a fejemből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése