24. fejezet: ’ Donghae szemszöge’

Másnap reggel mikor felkeltem, semmi kedvem nem volt bemenni a céghez, viszont muszáj volt. Felöltöztem és kimentem a konyhába. Ms. Hye Jin már a konyhában tevékenykedett. Ms. Hye Jin-nek apám adott munkát a házban. Főzött, mosott, takarított. Most, hogy külön költöztem apáméktól Ms. Hye Jin nálam dolgozik. Mindig is nagyon jóban voltunk. Olyan volt, mintha a nagymamám lenne. Bármit elmondhattam neki és mindig jó tanácsokkal látott el, így azt is egyből kiszúrta, hogy nem szeretném ezt az esküvőt, és hogy mennyire szenvedek apám döntései miatt. Azzal is tisztában volt, mennyire szeretem Seukie-t. Kimentem hát a konyhába és leültem.

- Donghae, hát fel is keltél?
- Igen, muszáj bemennem a céghez. Beszédem van apámmal.
- Ez nagyon komolyan hangzott. Van még valami baj, amit szeretnél elmondani? Az esküvő és Seukie-n kívül? Látom nagyon szenvedsz az a kislány miatt. –mondta és lerakta elém a reggelit.
- Lemondok a cégről. –mondtam reggelizés közben.
- Hogy mi? Lemondasz? De hát apád ezen a cégen dolgozott, mióta csak az eszét tudja. Komolyan gondolod?
- Igen. Nem akarom csinálni azt, amit ő mond. Elegem van. Tudja benne vagyok egy bandában az SM-él.
- Igen? És? –kérdezte meglepedten.
- Nagyon jól megy. Énekelni akarok és nem céget vezetni. Tiffany-tól pedig elválok.
- Még csak most vetted el. Nem várnál egy kis időt míg jobban megismered?
- Nem. Nem akarom megismerni.
- És szerinted, majd ebbe bele is egyeznek, hogy elválsz tőle? –kérdezte.
- Nem érdekel. Belefognak és kész. Ha nem, akkor engem többet nem látnak.
- Ne mondj ilyet. Ők csak jót akarnak neked. Főleg apád. –mondta, majd odajött és megsimogatta a hátamat.
- Hát persze. Ő mindig, de köszönöm a reggelit, isteni volt. –mondtam, majd felálltam, nyomtam egy puszit az arcára és elindultam be a céghez.

   Mikor odaértem felmentem, bementem apám irodájába és bentebb hajtottam az ajtót.

- Beszélhetnénk? –kérdeztem, de ő tovább bújta a papírokat.
- Donghae ne most. Sok a dolgom.
- De most. Rám figyelnél 10 percig és megtennéd, hogy most az egyszer nem azokat a szar papírokat bújod, hanem meghallgatsz? –kérdeztem ingerülten, mire apám felnézett.
- Mondjad mi annyira fontos? –kérdezte és lerakta a tollat, majd hátradőlt a székében.
- Azt szeretném mondani, hogy nem kell a cég. Lemondok a saját részemről.
- Mi?
- Nem kell a cég. Nincs rá szükségem. Nem akarom örökölni. Mit nem lehet ezen érteni?
- Mi az, hogy nem kell? Tudod te mennyit dolgoztam és mennyi energiát fektettem ebbe a cégbe? Nem fogom eladni másnak. Ez a cég még a dédnagyapádé volt. Utána a nagyapádé, majd az enyém és mivel Donghwa nem ért az üzleti dolgokhoz és nincs is ebben a világban te kapod meg. Nincs vita.
- Nem. Nem akarok a céggel foglalkozni. Elegem van.
- Te meg miről beszélsz?
- Arról, hogy minden amit csinálok, azt nem is én akarom, hanem te. Nem akarom a céget és Tiffany-t sem akartam elvenni.
- Szóval már megint itt tartunk. Az esküvő. Miért mégis mit akarsz akkor? Mi akarsz lenni ha nem egy nagy cég vezetője?
- Énekes akarok lenni.
- Énekes? És mégis milyen. –kérdezte apám nevetve.
- Igen. Már benne vagyok egy nagyon híres bandában és nagyon jól megy.
- Igen? Gondolom ez is annak a semmirekellőnek a hatása.
- Seukie-t ne keverd bele. Semmi köze hozzá.
- De ő nem hozzád való értsd már meg Donghae. Nincs még magas végzettsége sem.
- Talán igazad van. Nem is kellett volna vele foglalkoznom, hisz buta, nincs a mi szintünkön és még pénze sincsen. –mire ezt kiejtettem a számon Seukie nyitott be.

   Ott állt és csak meredt rám szomorúan. Csend volt, majd apám megszólalt.

- Hát már be is jöttél? Nagyon helyes. Intézzük el minnél hamarabb. –mondta és kirakta a papírokat, Seukie pedig mellém jött.

   Csak állt és nézett némán előre.

- Szerintem is intézzük el minnél hamarabb. –mondta, majd felvett egy tollat és elkezdte aláírni a papírokat. –Intézzük el minnél hamarabb, mert már hányingerem van ettől a cégtől és akik benne vannak, azoktól is. Látom nem esett nehezére keresni helyettem egy szerencsétlent Mr. Lee. Remélem ő fele annyira sem fogja jól végezni a munkáját, mint én. És egy életre lekötelezett azzal, hogy kirugott. Szeretném is megköszönni, hisz csak most vettem észre, hogy itt alattomosak és undorítóak az emberek. –mondta, majd rámnézett és mikor aláírta az összes papírt elindult az ajtó felé, majd visszanézett.
- Remélem Donghae te pedig boldog leszel Tiffany-val és azzal az élettel, amit apád annyira rádkényszerít. És ne aggódj nem foglak keresni. Nem akarom, hogy egy buta, pénztelen és semmirekellővel kapcsolatban legyél. Nem akarom elrontani azt a tökéletes életedet, amit igazából nem is te akarsz, hanem apád. Összeilletek apa és fia. –mondta, majd hátat fordított és kiment. Nagyon fájt, amit Seukie mondott, de be kell hogy lássam, igaza volt.
- Seukie várj! –mondtam és utána mentem.
- Donghae! Állj meg! Ha utána mersz menni egy életre megbánod. –mondta apám kiabálva. Megálltam az ajtó előtt. Mérgemben csak álltam és szorítottam az ajtó kilincsét, majd megfordultam és odamentem apámhoz.
- Most lesz elég. Értsd már meg, nem vagyok gyerek. Nem akarom a céget és nem akarom Tiffany-t sem. Tiffany-tól pedig még ma elválok. És nincs szükségem a segítségedre.
- Ha meg mered tenni Donghae elfelejtheted, hogy neked valaha volt egy apád. Megértetted?
- Jó. Akkor inkább ne legyen apám, minthogy így keljen továbbra is élnem. De te se keress többet. Nincs rád szükségem. –mondtam és kimentem egyenesen haza.

   Mikor hazaértem bementem becsaptam az ajtót és leültem a kanapéra.

- Donghae. Valami baj van? –kérdezte Ms. Hye.
- Beszéltem apámmal és talán utoljára.
- Miért?
- Összevesztünk, nem is kicsit, de nem érdekel. Megvagyok nélküle is.
- De....
- Ne most jó. Kérem. Egy kicsit össze kell szednem magam.
- Rendben. Megyek és főzöm az ebédet.
- Nem kérek. És szerintem vacsorázni sem fogok.
- Enned kell.
- Jó, majd eszek. –mondtam, majd felhívtam az ügyvédet, hogy holnapra írja meg a válási papírokat és hozza el.

   Miután beszéltem vele felmentem, lefürödtem és beestem az ágyba. Az ágy melege egyből el is nyomott.