Az idő repült. A srácokkal a banda nagyon jól ment. Egyre több és több rajongónk van. Egyre sikeresebbek vagyunk, viszont ez nagy teherrel és megfeleléssel jár. Talán már két év telt el azóta. Két év, mióta nem láttam és nem is hallottam Seukie felől. Azok után ami történt nem is csodálkozok, de nem hallotta végig, amit mondani akartam, csak berontott. Még azt akartam volna mondani, hogy mi van ha buta, pénztelen én akkor is szeretem, viszont még ezek előtt berontott és csak a rosszat hallotta. Szerettem őt. Még most is szeretem. Mindennél és mindenkinél jobban. Egy nap úgy döntöttem sétálva megyek próbára. Másik kicsit hosszabb útvonalat választottam, hisz szép idő volt és élvezni akartam. Út közben az út szélén egy autó állt meg a távolban. Először még nem is volt fura, hisz állnak meg autók az út szélén, de mikor kiszálltak belőle, ismerős arcot pillantottam meg. Tovább sétálva egyre tisztábban láttam a két arcot. Seukie volt egy ismeretlen sráccal. Mikor odaértem hozzájuk boldogan néztem az előttem álló Seukie-ra, aki szemmel láthatóan meg volt lepődve. Mint aki szellemet lát, úgy nézett rám.
- Seukie. –mondtam mosolyogva, de Seukie meg se szólalt.
- Seukie drágám! Valami baj van? –kérdezte tőle az idegen srác.
- Nem, nincsen semmi baj. Menj csak előre, mindjárt megyek én is, rendben? –mondta, majd megcsókolta a srácot.
Meglepettség fogott el. Nem tudtam mire vélni ezt az egészet. Seukie miért csókolgat más srácot? Nagyon fájt ezt látnom, mire a torkom összeszorult. Drágám? Miért hívja drágámnak?
- Rendben. –mondta a srác, majd rámnézett és elment. Mikor az az ütődött elment Seukie csak állt és nézett rám némán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése