Miután apám elküldte Seukie-t tovább készülődtem, ahogy mondta. Seukie az ajtó felé indult. Készülődés közben az ajtó felé néztem, hisz lehet már utóljára látom. Ő is visszanézett még mielőtt elment volna. Nagyon fájt így látnom őt, majd kiment. Mikor kész lettem, kimentem és körbenéztem az épületben. Seukie nem volt sehol. Hát elment. Pár perc múlva apám rohant oda hozzám, hogy már mindenhol engem keresett és azonnal menjek vele, mert különben lekésem az esküvőmet. Szívem szerint az lett volna most a legjobb megoldás. Elindultunk együtt az esküvő helyszínére. Már mindenki bent volt, csak Tiffany nem. A terembe beérve Seukie jutott az eszembe. Milyen jó is lenne ha most rá kellene várnom és ő lenne a feleségem. Ő, akit mindig és mindenkinél jobban fogok szeretni. Bejött Tiffany és megkezdődött az esküvő. Az egész esküvő alatt Seukie járt a fejemben. Többször is ránéztem a mellettem álló menyasszonyra és mikor észrevettem nem Ő áll mellettem, mindig szomorúság fogott el. Elmondtuk a fogadalmakat és fél óra múlva Tiffany már a feleségem is volt. Nem éreztem jól magam. Ennek nem így kellett volna történnie. A vendégek sorjában jöttek gratulálni nekünk, amit én nem akartam.
- Donghae kedvesem valami baj van? –kérdezte Tiffany boldogan, majd megfogta az arcom és megcsókolt, de én csak eltoltam magamtól. Ez nem olyan csók volt, mint a Seukie-é. Ez nem volt olyan lágy és gyengéd, olyan édes és puha, mint az övé. Ez erőszakos és rámenős volt.
- Ne most. Nem érzem jól magam. –mondtam, majd kimentem az udvarra.
- De Donghae.... –kiabált utánam Tiffany. Mikor kiértem apám állt kint és éppen telefonált.
- A holnapi nap folyamán fáradj be a céghez és írd alá a felmondási papírokat. Lehetőleg délelőtt, mert sok a dolgom. –mondta, majd letette.
- Kivel beszéltél? Seukie-val? –kérdeztem és odamentem hozzá.
- Igen vele beszéltem, holnap aláírja a felmondási papírokat és már nem lesz a cég dolgozója. Te pedig ne érdeklődj iránta. Most házasodtál meg. Van egy gyönyörű és nagyszerű feleséged. Ne foglalkozz Seukie-val mondtam. Felejtsd el! Évezd inkább a házas életet Tiffany-val.
- De én nem élvezem és nem is fogom. Miért nem érted már meg végre? Utálom Tiffany-t és soha nem leszek vele boldog. Szép lány, de nekem nem ő kell ezt te is tudod. Te akartad, hogy vegyem el. Az nem is érdekelt, hogy én mit akarok vagy mit érzek csak az, hogy te boldog legyél. –mondtam, mire apám reakciója egy pofon volt az arcomon.
- Ez nem igaz. Én csak jót akartam neked mindig is. –mondta kiabálva.
- Hát persze. Csak sose tudtad nekem mi a jó.
- Elég legyen. Elhallgass. Meg ne próbálj mégegyszer ilyen szemtelen lenni velem, megértetted?
- Mert mi lesz? Kitagadsz? Adná az ég. Még lehet az is jobb lenne, mint amit most át kell hogy éljek. –mondtam és visszamentem.
Tiffany boldogan ugrott a karjaimba, majd megcsókolt, én pedig erőltetetten rámosolyogtam. Megebédeltünk és aztán jött a party. Semmi kedvem nem volt bulizni, ezért megmondtam Tiffany-nak, hogy nagyon sajnálom, de nem érzem jól magam, ezért hazamegyek, majd otthon megtalál, mire ő is haza akart jönni velem. Megmondtam apáméknak, hogy mi hazamegyünk ők bulizzanak tovább. Így is lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése