28. fejezet

Bementem és TaeHyun a nappaliban ült szüleivel.

- Seukie. Gyere te is. –mondta TaeHyun anyukája.

   Odamentem hozzájuk és leültem TaeHyun mellé a kanapéra. Amint leültem valaki eszeveszett csengetésbe kezdett.

- Majd én megyek. –mondta TaeHyun, majd felállt és a bejárati ajtóhoz ment, mi pedig tovább beszélgettünk. Egyszer csak nagy veszekedésre lettünk figyelmesek. Felálltam és a bejárati ajtóhoz indultunk.
- Mit akarsz?
- Seukie-t keresem. –válaszolta a nagyon is ismerős hang.
- Seukie nem ér rá és most tűnj innen.
- Mi folyik itt TaeHyun? Miért kiabálsz? –kérdeztem értetlenül, majd megláttam az ajtóban álló Donghae-t.
- Semmi elszeretném hajtani ezt az idiótát. –mondta TaeHyun.
- TaeHyun....
- Most mi az? Idejön és zaklat minket? –kérdezte egyre dühösebben TaeHyun.
- Ne haragudj Donghae, de tényleg nem a legjobb ötlet volt, hogy idejöttél. –mondtam.
- Ne haragudj? Most akkor te őt véded? –kérdezte Donghae.
- Nézd már Seukie! Egyértelmű, hogy azért jött, hogy pitizzen.
- Fejezd már be TaeHyun. –szóltam rá. Csend lett. TaeHyun mellé mentem és Donghae-t néztem. –Menj! –mondtam és tolni kezdtem Donghae-t. Kintebb mentünk és becsuktam magam mögött a bejárati ajtót.
- Seukie én....
- Donghae elég legyen. Azt hittem az előbb világosan elmondtam mindent és felfogtad. Most muszáj volt ezt? Muszáj volt bejönnöd, csengetned és veszekedést kezdeményezned TaeHyun-nal, ahelyett, hogy tovább álltál volna?
- Én nem akartam csak úgy otthagytál faképnél az előbb. –mondta.
- Igen, mert már nem volt miről beszélnünk. Azt hittem világos és leesik abból az neked, hogy elmondtam vőlegényem van, és hiába magyarázkodsz és kérsz bocsánatot azért, ami 2 éve történt, semmi nem fog változni.
- De miért? Azt ne mondd nekem, hogy neked nem töltötte el melegség a szívedet, mikor megláttál, mert nekem igen. –mondta Donghae és közelebb lépett, én pedig hátrálni kezdtem.
- Nem.
- Na látod. Ezt nem hiszem el. Nekem nem tudsz hazudni Seukie. Sosem tudtál. Láttam valami csillogást a szemedben mikor beszéltünk.
- Akkor valamit rosszul láttál, most pedig tényleg jobb lesz ha elmész. Így is elég nagy bajt okoztál már.
- Jó, de találkozzunk. –alkudozott Donghae.
- Nem.
- Akkor azt várhatod, hogy elmenjek. Remélem jó fejek a vőlegényed szülei, mert lenne miről beszélgetni. –mondta Donghae és a bejárati ajtó felé vette az irányt.
- Jó legyen, de csak egyszer. –mondtam még mielőtt nagyobb hülyeséget csinálna.
- Rendben találkozzunk holnap a kis kávézóban.
- Jó. Mikor? –kérdeztem.
- Délben. Akkor van egy kis szünetem. –válaszolta.
- Jó ott leszek, de elsőnek és utoljára. Most pedig menj már.
- Akkor holnap. Addig is szia. –mondta és elment én pedig bementem.

   Ezek után a délután csendesen és gyorsan telt TaeHyun-nal és a szüleivel. TaeHyun mindvégig távolságtartó és szótlan volt velem, míg haza nem értünk.