30. fejezet

Másnap reggel TaeHyun simogatására és az ablakból beszűrődő nap melegére keltem.

- Jó reggelt! –mondta TaeHyun miközben az arcomat simogatta lágyan.
- Jó reggelt! –mondtam kómásan. –Hát te hogy-hogy fent vagy már?
- Úgy, hogy van egy kis meglepetésem. –mondta mosolyogva.
- Ohh, igen? És mi az? –érdeklődtem, majd megláttam a nagy tálca reggelit. –TaeHyun.... Ezt te csináltad? –kérdeztem meglepődve.
- Igen. Csak neked, a leggyönyörűbb lánynak a világon. –mondta,  és sunyin a szájába harapott.
- Jaj de édes vagy, köszönöm. –mondtam és adtam neki egy csókot, majd befeküdt mellém az ágyba és közösen megettük a reggelit.

   Reggeli után még az ágyban összebújva beszélgettünk egy kicsit, majd ránéztem az órára és meglepődve láttam, hogy 11 óra van. Kipattantam az ágyból és elmentem zuhanyozni. Zuhanyzás közben TaeHyun is csatlakozott, így élvezetesebb lett a reggeli fürdés. Miután végeztünk felvettem egy kék selyemruhát, egy fekete magassarkúval és készülődni kezdtem a találkozóra.

- Hát te hová készülődsz ennyire? –kérdezte TaeHyun, miközben mögém settenkedve megfogta a derekamat és csókolgatni kezdte a nyakamat.
- Van egy kis dolgom, de nem tart sokáig esküszöm. Fél óra max és itthon vagyok. –mondtam, majd megfordultam, adtam egy hosszú csókot TaeHyun-nak és lementem a nappaliba.

   Felvettem a kabátomat, beszálltam a kocsiba és a sofőrt a kis kávézóhoz irányítottam. Dél előtt pár perccel már ott is voltam. Donghae már bent várt, én pedig odamentem.

- Szia. –mondtam, de Donghae csak nézett kikerekedett szemeivel. –Valami baj van? –kérdeztem értetlenül.
- Nincs semmi baj. Szia, csak annyira más vagy. –mondta.

   Felállt, udvariasan kihúzta nekem a széket, majd ő is leült.

- Más? Ezt hogy érted?
- Jaj ne vedd rossz néven. Nem tudom. Olyan gyönyörű vagy. Boldog, felhőtlen és szép.
- Persze hogy az vagyok, hisz van egy vőlegényem aki szeret és én is viszont szeretem őt. Az életem tökéletes, ennél jobb már nem is lehetne. –mondtam sugárzó boldogsággal.
- Semmit nem változtál ez a 2 év alatt. Ezt most nem csak azért mondom, mert nagyon csinosan fel vagy öltözve, hanem mert nem változtál semmit. Még mindig az az ellenállhatatlan, talpraesett lány vagy, mint régen. Árad belőled a kedvesség. Ezt imádtam benned mindig is. –mondta, s zavarában mosolyogva lehajtotta a fejét.
- Köszönöm, viszont nem vagyok semminek az elrontója, de jobb lenne ha a tárgyra térnénk, mert szerintem nem azért kellett idejönnöm, hogy bókolhass nekem. Remélem nem arra megy ki az egész, hogy visszaszerezz, mert én még mindig nagyon haragszom rád Donghae, amiatt amit aznap mondtál bent az irodában apádnak és már túlléptem ezen az egészen.
- Tudom és nagyon sajnálom, de nem hallottad végig a dolgokat. Csak az elejét hallottad az egésznek, így félreértetted a dolgokat. Én szerettelek és még most.
- Ha akkor igazán szerettél, utánam jöttél volna, de nem tetted.
- Mert apám....
- Látod erről beszéltem akkor is.
- Igen tudom, de miután elmentél megtiltotta, hogy utánad menjek, ezért nem mentem utánad. Akkor megmondtam neki, hogy nem dirigálhat mostantól. Megmondtam neki, hogy nem kell a cég. Nincs rá szükségem és a segítségére sem és elválok Tiffany-tól is. Megmondtam neki, hogy téged szeretlek és mindig is téged foglak. Másnap elváltam Tiffany-tól, apámmal pedig azóta sem beszéltem.
- Ezt nem tudtam. De ez akkor sem változtat a tényen. Elkéstél Donghae, én már TaeHyun-t szeretem és nem akarom, őt elveszíteni.
- Igen tudom. –mondta elkeseredve.
- És nem is érdekel mi van apáddal?
- Nem. Elegem lett belőle, hogy mindig megakarta mondani és meg is mondta, hogy mit tegyek. Nélküle minden sokkal jobb. Egy bandában vagyok, ami nagyon jól megy. Azt csinálom, amihez kedvem van, és amit szeretek. És tegnap hogy találkoztam veled 2 év elteltével, újra bizakodhatok, és tudom hogy helyrejön majd minden.
- Te még mindig reménykedsz abban, hogy lesz közöttünk bármi is? –kérdeztem és nem tudtam, hogy értessem meg vele azt, hogy mi már soha nem leszünk együtt.
- Igen, mert ezt az egyet megfogadtam magamnak, hogy sosem fogok lemondani rólad. És ez így is lesz. –mondta és megfogta a kezemet az asztalon, de én csak elhúztam kezemet kezei közül.

   A kínos csendet Donghae telefonjának csörgése zavarta meg.

- Szia, mondjad! Valami baj van? –kérdezte Donghae, majd percek alatt fal fehér lett és elkomolyodott. Szemmel láthatóan valami baj volt. –Rendben azonnal megyek. –mondta és készülődött. Lerakta a telefont és öltözni kezdett.